Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

őket. Nagy tanácskozások esténként a többi csendőttiszttel, hogy mitévők legyenek. Úgy látszik, tövid volt a pünkösdi királyság. Jó korán ebédelünk (már yil-kor). Kitettünk egy kádat a fűre és abba ugrálunk be, igazi jó kánikula. Vió-ra elmegyek Paula néniékhez, meghallgatom a rádiót. Bczátult a Falaise-i zsák, Laval és Darlan Belfort-ba menekült; elvágták a Gtenoble — Riviéta-i vasútvonalat a szövetségesek, Parisról nem mondanak semmit, sem a Loire-ról. A Maquis bevette Annecy-t. Minden gondolatom Svájc. Augusztus 22. Riadó 9.30-10.25. Most mindig északkeleten bombáznak, azt mondják, hogy Szent Istvánkor sikerült a szolnoki hidat eltalálni. Ezen a napon még férfiasan bemondta a rádió, hogy Szolnokot bombázták, de aztán megint visszatértek a régi rendszerre, újra nem tudunk semmit, legfeljebb annyit mondanak, hogy egy „északkeleti városban" bombáztak. Most mindig vidéken vannak, azonkívül Szlovákiába is sokat mennek. János telefonál, hogy Pözel felhívta. Csak csütöttökön tud vele beszélni. Haza, kádba víz, napozás a füvön. Este a lányokkal, Bolival lefekszünk a fűre a sötétben, nagyon meleg van. Verebiné és Manci is oda jönnek. Sört hűtöttünk be. Alig alszom el, szól a légi veszély sziréna. Megint elalszom, de 1 l-l2.40-ig riadó. Nem lőnek, ill. alig van gépmorgás, egyszerre nagy világosság. Erre mégis felkelek, Csepelen erős tűz. Felmászunk még riadó közben a kéményre a két gyerekkel, Margittal és Ferivel, le akarjuk fényképezni a tüzet, de nem tudjuk a fűmet betenni. Csodálatosan érdekes látvány. — Másnap azt mondják, hogy szabotázs volt, lenttől lőtték fel a világító rakétákat, s felgyújtottak valami gyárat. A tűz etősen tükrözött a Dunában. Augusztus 23. Mát annyira fáradt vagyok, hogy nem is vagyok álmos a hivatalban. Most mindig egész délelőtt légó. Úgy dolgozunk, hogy közben a rádió folyton bemondja a riasztásokat, zavarásokat. A kánikula tovább tatt. 18-i sürgönyünkre még mindig nem kaptunk feleletet. Olyanok nekem a napok, mint valami gyomormérgezés, vagy kezdődő agyhártyagyulladás. De nem csak nekem; éppen most mondja az egyik kislány, Szabó Erzsike — akinek elesett az unokabátyja, eltűnt a vőlegénye az orosz harctéren és nagybeteg az apja —, hogy „még Palesztinába is elmennék!". Kérdésünkre azt mondja, hogy mert ott legalább nincs légó. Elmegyek Mártához, utána meglátogatom Sz. Klárit. A Pozsonyi út 40-ben szép lakásban laknak, elmondja, hogy július 4-én kiment a fia nagy csillaggal, igazolvánnyal, a törvényesen megengedett időben a Zugligetbe leszedni a