Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

telkükön cseresznyét. A hűvösvölgyi villamosnál odaintette a csendőr, kivitték őket a vámon kívül, mintha ott fogták volna el. Budakalásziban volt internálva, utolsó hír Hidasnémeti, a deportáló vonatról. Nem merte Bencének megírni, aki most munkaszolgálatos, és kb. 4 hete kaptak egy felszólítást a kultuszminisztériumtól, hogy kérvényezzék a csillagviselés alól való mentesítést, Bence érdemei miatt. Úgy érzem magamat, mint a Candide-ban, mikor a végén Cunegonde elmeséli, hogy mennyi csapás érte és az öreg asszony rámondja, hogy az semmi, nekem az anyámat előttem tépték négyfelé! Hazamenet érzem, hogy kezdem elveszteni az önuralmamat. Svábok terpeszkednek a villamosban, leszállok egy állomással előbb, nehogy megrúgjam őket, vagy ordítsak rájuk. Boli Fischeréknél volt, akik már svéd állampolgárok. Aladár is svéd állampolgár lett. Nagyon szomorú dolog. A svédek internálják egyes házakba ezeket a zsidókat, mert most megint deportálások lesznek. Éjjel végre kialszom magamat, péntek óta először. Augusztus 24. Frissen ébredek, riadó 10-10.45-ig. Lent a pincében hallom, hogy a Párisi utca 6/a-ban 22 zsidó rejtőzött az egyik pincében. A házat csendőrség és német katonaság szállta meg, elvitték a zsidókat és a házfelügyelő családját; a házfelügyelő éppen katona. A pince a Géczy ruhaházé volt, valószínűleg az üzleten keresztül közlekedtek. Szigeti, mint házgondnok várja a detektíveket. Egidy cégvezető valami olyant rebesget, hogy éjjel kapitulált volna Románia. A riadó végén felmegyünk, a rádió bemondja, hogy „Románia fegyverszünetet kétt és kapott". Szóval megkezdődik Magyarország végső katasztrófája. Az ezredesné megszólította Bolit az utcán és kezdte neki magyarázni, hogy „csak azért jöttek a Ketekes-házba, hogy más ne jöjjön oda, meg az óvóhely miatt" és vizitelni akarnak a „kedves mamánál". Megmondtam Napónak: „Aztán el ne mozdulj a verandáról, és nehogy kertet vagy spájzt mutogass nekik." Azt várják, hogy majd mi rehabilitáljuk őket és teljesen elvesztették a tartásukat. Augusztus 25. A reggelek már hűvösebbek, nappal kánikula. Ahogy megyek le reggel, két padon két csendőrtiszt: „üveges szemmel" merednek maguk elé. A hivatalban felfordulás. Lajta és a fő nyilasok, nézegetik a hadiüzemi overallt és abban a pózban tetszelegnek, hogy vennének de nincs pénzük, mert olyan jó lenne Kamcsatkában! Mondom Lengyelnének, hogy „a nyilasok olyan nagy