Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

Az egyik munkásnőnk vőlegénye Csepelen van. 5-én és 6-án tüntetések voltak, az emberek kiabálták „Éljen Horthy! Fúj Szálasi!". A csendőrség beavatkozott, halottak is voltak. Hivatal után felmegyek az Andtássy út 21-be, hogy megnézzem Ilus anyját, de már elvitték. Ahogy megyek a Belváros felé, a Károly körúton a falakon a plakátokon sok felírás. A síplakáton (be kellett volna szolgáltatni) „ne add be", a mozgósításon „nem mi vagyunk", az „ez az igazság"-on (szovjet fémtettek) „ez a hazugság". Végig a falakon sok helyen: Halál a nácikra! A Nem, nem, soha-plakáton, amit már egyszer leírtam, kféta felírás „Hagyjuk el Budapestet? Válasz: nem, nem, soha!" „Győzelem, vagy Szibéria!" — erre a „Szibéria" alatt ráírták „Szálasinak". Szinte fellélegzek, hogy ilyeneket lát az ember több mint féléves rémes nyomás után. Lilihez elmegyek, az apját elvitték a gettóba, (csak gh-val lehet írni, német dolog), az anyja kiugrott a sorból, bement a Teréz templomba és most keresztény ismefősöknél bújik. Haza, gyalog a temetőn vaksötétben, lövések közt. Este a 8:20-as hírek bemondják az áttörést Hatvantól a Dunáig, persze burkoltan. December 8. Bemegyek a városba mindenfélét intézni, de hiába, csak a könyvesboltok vannak nyitva. Elmegyek a Sándor térre, már nem közlekedik Felsőgödre a vonat, csak Gödig lehet kimenni. Elmegyek Magdához, lakásügyeket intézni. Végig a Dunapart közelében tankcsapdákat ásnak (mély gödör, berakatják és azt gondolom, hogy a tank súlya alatt érintkezik valami robbantószetkezet). A budai Dunapart a Lánchídtól a Margit hídig kukoricaszárakkal van álcázva (!). Az emberek kínjukban nevetnek ezeken az értelmetlen előkészületeken, amikor az oroszok a tegnapi esti lapok szerint Ercsinél vannak, az emberek szerint (pld. Jaksi, aki Érden lakik) már Érden. A Balaton somogyi partja már egészen oroszkézen van. Csodálatos langyos nedves idő, Bolival vacsora előtt kimegyünk a Törökrétre, valahol délnyugaton távoli nagy tűz visszfénye látszik a vaksötétben, ugyancsak tűzfény Vác felé is. Nézzük az ágyúk felvillanásait, a fényszórót, amint kis körben kapirgál a felhők miatt, a színes rakétákat, hallgatjuk az ágyúzást, ami most máf az Apácaerdő irányából is hallatszik. December 9. Rohanva dolgozom a hivatalban, közben nagyriadó, nem megyek le az óvóhelyre, szeretnék sok mindent befejezni. Jó puffanások. Persze nem szabad észrevenni, hogy fent vagyok, mert tilos. Szigeti valami üzletvezetőséggel