Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

bíz meg (a sógoráé), ha őt elviszik. Jön Illyés, egyik kollégánk, azt mondja, hogy a honvédek csak a hatátig mennek! Ez a legnagyobb ostobaság, a határon majd körülveszik őket az SS-ek és fegyverrel kényszerítik. Itt kell szökni, egyénenként. Szombat van, sietek haza. A Károly körúton a villamoson mutogatják, hogy „belőttek", pld. a Városháza stb. kaptak találatot. Egészen oda vagyok, mett Matgitot beküldtem a városba dolgokat elintézni — hátha belekerült valamibe. Az egyik utcánál belátni a gettóba, deszkapalánkkal zárták el az utca kijáratát, de most ledűlt a palánk, meg egy ház teteje is. Hogy tüzérség, vagy zavarógép, nem tudni. A budai hídfőnél újra riadó. Nagy tasakommal és egy 5 kg-os só csomaggal (nagy kincs, mindent lehetne érte kapni, olyan nagy a sóhiány, szóval cserecikk lett) felmegyek a Hegyalja úton és a Wolff Károly úton. A Sionhoz még mindig mennek a „német és magyar" katonai autók. Ma az a hír terjedt el, hogy a németek két nap alatt kimennek, hogy három nap múlva robbanrják a hidakat, szóval a legellentétesebb hírek. Jól kifáradva felérek a temetőhöz, bombák, lövések, de mindenki megy az utcán. Akkor lefújnak. Sikerült mégis yz2-re hazaérni. Margit már otthon van, éppen ott volt a robbanásnál, amit én láttam, egyszerre csak a gettóban találta magát. Petsze futott ki a résen esze nélkül. 2-kor Moszkva mondja, hogy elesett Balatonfőkaját (ilyenkor mondják be a kisebb helységeket is). Szegény Mariska mama, mennyi baja volt mindig a nyilas világban és most mint „nagybirtokosnő" és németek szállásadója került az oroszok kezébe. Nagyon erős, szinte robbanásszerű lövések. (Igaz, elfelejtettem leírni, hogy 8-án a németek felrobbantották a katonai adót a Sashegyen. Éppen kinéztünk a balkonon, Boli kezdte mondani: „Felrobbantották az... izé.." akkor jött a nagy csattanás, aztán még kettő. Elfelejtették megmondani a tapintatos németek a dolgot a környékbelieknek és így az összes ablakok betörtek az adó közelében.) Marival elindulunk Paula néniékhez, az 59-esen találkozunk Szabó Lőrinccel. 16 hónapig teljesített katonai szolgálatot, szerertem volna megkérdezni, hogy tűrte a gyomra ezt a sok hazugságot, de nagyon sokan vannak. Paula néniék nagyon örülnek, borjút vittünk nekik 25 P-ért. Az éjjel Paula néni már háromszor felöltözött, hogy belőnek. Mi nyugodtan alszunk egyelőre, azaz ha az ember fel is ébred, próbál tovább aludni. Az „Esti Újság" közli Beregfy nyilatkozatát a Führernél tett látogatásról. Kiemelkedő termék, ami még a rendes stílust is túlszárnyalja. „A Németbirodalom vezére annyi német erőt bocsát rendelkezésre már most is, amennyit a hadászati helyzet megenged". Előzőleg elmagyarázza Magyarország területének feladását, aljasán Hotthyra tolva mindent és hogy a Führer „ezetéves határainkat foglalta volna vissza" (amit egyszerűen nekünk adhatott volna a bécsi döntésben). Aztán nagy kegyesen közli, hogy a