Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

mint nyáron a vidékieket. Ugy látszik Pécset nem ostromolták, végre egy városunk, ami egyelőre megmaradt. Egert is elfoglalták, talán már Kassán is harcok vannak. Este bemondja az angol rádió, hogy az oroszok elfoglalták Dombóvárt, Szekszárdot, Kaposvárt és Paksot. December 3. Ronda ködszitálós vasárnap, nem megyek sehova hála Istennek, kint vagyok az alsó verandán. Reggel a magyar rádió dadog valamit a Kaposvár-Paks vonalról, de aztán kijelenti, hogy Berlinből közlik tájékoztatásul, hogy a Duna vonal még mindig biztos német védővonal!! A reggeli lapok cikkeket közölnek arról, hogy milyen fontos „légüres teret" teremteni az ellenség előtt, el kell hajtani az állatokat, mindent elvinni stb. (Már nem tagadják, mert nem tagadhatják a németek rablásait!) Ez hadiérdek, de egyben magyar közellátási érdek — ezt írják! Hát igen, csak másutt lesz a közellátás és másutt a magyarok. Alapos éhínség lesz, mert az oroszoknak kisebb gondjuk is nagyobb lesz, mint nekünk ételt szerezni ahelyett, amit hagytunk, hogy a németek ehaboljanak. Szabó Erzsi kolléganőm szemtanúja volt a következő esetnek: egy kifutónak a biciklijét egy német katona feltakta egy teherautóra. A fiú utánaszaladt (Török utcai útkeresztezés) és egy németül tudó úr segítségével kérte vissza. Erre a német flegmatikusán azt mondta, hogy válassza ki, melyik az övé. 20-25 bicikli volt e teherautón. Margit beszaladt Lénáttékhoz (az ő régi zsidó gazdái) de nem engedték be, mert szombat óta nyilas segédlettel folyik a gettóba költöztetés. Hosszú sorokban mennek a zsidók, Isten tudja hányadszor már. Margit látta, hogy egy keresztény asszonyt (igazolta magát) a nyilasok belökdöstek a zsidók közé, mert egy házban valaki után érdeklődött. Amikor nem akart közéjük állni, úgy vágták pofon, hogy a földre esett és még revolvert is fogtak rá. Csányi és Szathmáry átjönnek délelőtt, és vigasztalásul elmesélik, hogy a Gyarmat-utcában 4 nyilas lefogta a film-kormánybiztost, eltépték a pártigazolványát, s „büdös zsidó, loptad!" kiáltással elvitték az egyik nyilas házba. Persze megverték, és nem adtak neki enni. Csak 3 nap múlva szabadították ki. A pasas ette kilépett a pártból és lemondott a kormánybiztosságról. Jó, hogy még nem szökött át rögtön az oroszokhoz — így is szólhatna a vetzió. December 4. Jó a hadi helyzet, mondják a hivatalban akasztófahumorral, mert a Földművelésügyi Minisztérium Budára akart menni és most mégis Pesten marad. Egyébként megint többen mesélnek „temetetlen hullákról" (Mátyás tér