Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

stb.). Én még nem láttam ilyeneket, a mi vidékünk még mindig békés. Nem lehet leírni azt a testi és lelki megkönnyebbülést, ha az ember hazaér a Márton hegyte. Tegnap este Bolival és Margittal loptunk egy kis üveg bort, megittuk sós mandulát csináltunk hozzá. Kérdés, hogy Mariska és Feri haza tudnak-e jönni egyáltalán. Húshoz, szegénynek 20. házassági évfordulója van, Péter állítólag a Tattersaalban van. Ilus pont 15 félét kért tőlem! ('/23-ig vagyok és 4-kor elsötétítés, a legtöbb üzlet 3-kor zár!) Sokkal nehezebb ezeket elintézni, mint amikor nálunk volt és az „életünket kockáztattuk". Paula néninek aranyat kellene eladni; Wallynak ezüstöt kiváltani és a hegyre vinni; a Mariska mama meg még a Fischer Anniék szőnyegeit is velem intéztetné. Mind szívesen tenném, csak egyszerűen összecsap a fejem felett a „lehetetlenülés", mint Sátvári mondaná rémes szóval. — Levelet viszek az Üllői útra egy idegen zsidó kérésére, onnan Paula néniék. A harcok a „Balaton térségében" vannak. Haza l

A7-es fogassal, ronda ködszitálás, sár. Mikor a Svábhegyre érek éppen zavarórepülés, lőnek a légvédelmi ágyúk, s mint valami lidérc fut a fényszóró az alacsony felhőtakarón. Ki törődik ma már „repeszekkel"? Dél felől megint ágyúzás, de csak gyönge. A villamosok felvillanásai sokkal imponálóbbak, mint a totkolattűz, de ezt onnan lehet megismerni, hogy ugyanolyan ritmusban jönnek utána a tompa ágyúlövések. Messze a délkeleti látóhatáron jó nagy tűz. Senki sincs a koromsötét Máttonhegyi úton, csak egy részeg német katona. Aztán, a változatosság kedvéért piros és zöld rakéták szállnak fel magasan, erős fénnyel. December 5. Délelőtt bemondja a magyar rádió, hogy Siófokot kiütítették. Wallyéktól éppen tegnap kaptam levelet, még mindig haboznak, hogy hova menjenek. Most mesélik a hivatalban, hogy a vasát napi nagygyűlésen, a Városi Színházban, ahol Szálasi újabb fegyvereket ígért, pokolgép volt elrejtve, 5 halott. Tegnap elesett Miskolc, Sátotaljaújhely is. Most már csak egy kérdés marad, kimennek Pesttől a németek, vagy tényleg „sündisznó-állást" csinálnak itt? A Flíradó képeket közöl, amint a Nemzetvezető hosszasan beszélget Págerral és Szeleczkyvel („milyen soká beszél velük, milyen helyesek" mondja egy nyilas lány a hivatalban — még ilyen is van)... háttérben Hatvan, Miskolc, Kecskemét, Sátoraljaújhely és az egész ország lassacskán. Ezt persze én mondom. Ma Mikulás van, tudja-e a szegény öteg Horthy, hogy az oroszok a Balatonnál állnak? Margit egy levéllel elment Fellerhez a svájci követségre, írtam Pétét és Margit régi gazdái érdekében.