Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

a talaj. Sokan látták Ilust (katonák, Verebiék stb ) és Péter is jött fényes nappal. Jobb lesz ha elmennek; a nagy veszély egyelőre elmúlt, mert mentesítésük november 15-ig érvényes. November 2. Szakadó esőben bemegyek a hivatalba, reggel Vál-ig öt riadó volt, két kis- és hatom nagy riadó. Végre megtört az ellenállás, belátják, hogy így nem lehet dolgozni és kis riadókor „aki akar, fent marad". Egyébként „összetartás" van, valószínűleg azért, mert most fogják Szálasit nádorrá választani. Egy fiadókor Kozma nyilas képviselő nálunk van, és azt mondja, hogy az oroszok elérték Örkényt (lehet, hogy rémhírterjesztés). Reggel a villamoson egy törteli emberrel beszélünk, azt mondja, ott már nincs senki. Albertirsát kiürítik, polgárilag. Vásárolni akarok, de esik az eső, haza. Az 59-esen együtt utazom egy bácsival, aki a Nemzeti Banknál tisztviselő és mártonhegyi őslakos: leszállunk a Nagysalló utcánál. Egyszerre összenézünk, és meglepődve megállunk, nagyon erős ágyúzás hallatszik délkeletről. „Itt vannak az oroszok! — mondja nekem a bácsi. Nehogy bemenjen holnap, mert felrobbantják a hidakat és a végén odaát marad". Egy postás jön koffefral és az is kezdi: „Tetszik hallani? Az oroszok!" Már volt úgy, hogy hallatszott az ágyúzásuk, de ez most olyan etős, mint nyáron a közeledő vihar dörgése. Szidjuk a németeket, és a nyilasokat persze. Szálasit nem választották nádorrá, sőt nem is lett kormányzó (pedig egyszer már kinevezte magát kormányzónak), hanem az országtanács megtette „nemzetvezetővé" (magyarul Führer) — azaz csak megbízta, mert az ország helyzete stb. Elköszönök a bácsitól, aki még egyszet a lelkemre köti, hogy ne menjek le a hegyről. Haza a Mélyúton, közben idegen (valószínűleg orosz), repülő a fejem felett, lőnek rá. Otthon Ilus és Boli azzal fogadnak, hogy Napó a szakadó esőben reggel elment kokszért, Mari, Margit, Mariska sorban állnak élelmiszerért. A katonák szerint Alsónémedin vannak az oroszok, ez már Ocsánál is közelebb van. Megmelegítem az ebédet, mire kész vagyok megjönnek vizesen a nők, rengeteg zsömlével, karfiolt is hoznak; készülünk a ostromra. A zsömle persze nagy szenzáció, mert kenyeret alig lehet kapni. Délután az 5-ös angol hitekben bemondják, hogy Kecskemét előtt milyen nagy veszteségeik voltak a magyar csapatoknak s aztán „visszazuhantak" Kecskemétre. Rettenetes hallgatni (petsze a visszazuhanni a hétköznapi angol „fali back"-nek a fordítása de azétt mégis borzasztó az embernek). Sztálin: az orosz hadsereg útban Budapest felé. Ilus szobájában vagyunk (illetve az odúban) nagy verekedés Bolival, végre 3

/47-kor megérkezik Napó, reggel óta most ért haza az óbudai gázgyárból, a koksz a fogas alsó állomásán maradt és holnap reggel hozzák fel. Gyorsan vacsorázunk (Napó reggel 7 óta