Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

nem evett), aztán Bolival ketten lefutunk Antalokhoz a koksz-ügyben. Én azért megyek, hogy halljak, és lássak valamit. Langyos idő, az eső elállt, a rendes irányból folyton hallatszik az ágyúzás. A botult éjszakában folytonos villanások, de a széles villámoktól tudjuk, hogy az villamos. Aztán messze lent egy furcsa különálló tűz villan, Boli szerint totkolattűz, ilyen szokott lenni, amikor tüzelnek az ágyúk, éjjel, riadókor. Haza, felmegyek Bolival és Horváth karpaszományossal a háztetőre, de most kicsit alábbhagyott az ágyúzás. Mari, Napó lefeküdtek, én felmegyek Bolival az emeletté, hallgatjuk az ágyúzást és franciául olvasunk (egy Maupassant novellát, Les prisonniers). A 8.20-as magyar hírek bemondják, hogy „az oroszok kénytelenek voltak frontális támadást indítani Budapest ellen, mert nem sikerült nekik áttörni Debrecennél". De jönnek a német és magyar erők és visszaverhető a támadás; temélhető, hogy újabb Debrecen lesz. A „Pest" közölte egy „SS haditudósító" riportját a debteceni csatáról: „A Puszta lángokban", és „Debrecen lángtengerén ketesztül" siketült 700 nem tudom hány páncélost megsemmisíteniük! Hát ez nekünk nagyon lélekemelő. És ezt még mindig nem akarják látni a nyilasok? Megjegyzem külön bosszant ez a neubabelsbergi német filmnyelv, ez a „die Puszta"!! A magyar emberek lakásai nekik Puszta, tendkívül alkalmas páncéloscsatára. Pár napja fent alszom a középső szobában, a régi ágyamban. Valami csalóka békebeli dolog, külön szoba, éjjeliszekrény-lámpa stb. Nagyszerűen elalszom, nagyon fáradt vagyok. November 3. Ez a pénteki nap korán kezdődött, már éjjel 2-kor felébredek, mert annyira erősödik az ágyúzás, s már gépfegyverek is hallatszanak. Aztán sikerül újra elaludni. Reggel a villamosból nem látni semmi jelét annak, hogy a németek erősítenék Budapestet. A budai Margit hídfőt egy toprongyos civil alak őrzi, puskával és nyilas karszalaggal, aztán egy nyilas nő, szintén puskával. Hihetetlen, hogy milyen embereket fegyvereztek fel. Sietve dolgozunk, hogy még mielőtt megszűnik a hivatal, valamilyen tendbe rakjuk a dolgainkat. 2-kor bombák potyognak, néhányan hirtelen leszaladnak a pincébe, én nem megyek le, nincs riadó, és a bombák már leestek valahol nem messze. !/23-kor fújnak kis riadót, épp amikor indulok; a legtöbben bent maradnak az óvóhelyen; felülök a 6-osra, a Belvárosba akarok menni, a Nemzetinél elér a „nagy riadó". 15° van, meleg, szinte feszült nyátias borult idő, az utcán tengeteg katona vonul, menetszázadok, végig a Rákóczi úton. Nem nagyon biztonságos, minden percben kaphatunk valamit. Bemegyek a Rákóczi út 27-be, hivatali bérház. Negyedóra múlva lefújnak. Mikor indulok gyalog, valóságos nyári zápor ér el, bemegyek a Corsó espressóba, Mi van? Rémes libafasirt foghagymával és egy kis ktumpli, meg