Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

adunk neki enni, én pullóvert és overallt rántok magamra, mert már ágyban feküdtem. Rendkívül szeretne egy támadást végignézni, mert ő mindig a pincében kuksol Újpesten. Tényleg riadó 5-11.15-ig. Szörnyű sötétségben mászkálunk az ebédlőben, Lukács, Mari, a lányok, meg én. Róza néni az előszobában hasal. Napó persze ül a két nyitott ablak közt a loggiában és les, ez az ő kedvenc helye, azétt is elsőrangú, mert akár Csepel, akár Újpest itányából jön a légnyomás, feltétlen tüdőtepedést okoz, a repesz pedig vagy szemen, vagy tatkón találja. Ezt mát elmondtam neki békés nappali beszélgetésekkot legalább háromszor, természetesen hiába. A támadás ménkű nagy bombapuffanással kezdődik (másnap kiderül, hogy a Költő úton!), úgy hogy Mari, Margit és én hasra vágjuk magunkat. Lukács és Napó az ablaknál tolongnak. Aztán diópálinkát iszunk, nehéz tölteni a sötétben, de könnyű a Sztálin-gyertya fényénél. Különben ez közepes támadás, én már nagyon unom, mint egy rossz mozit, amit az embet valakinek a kedvéért újra megnéz. Mtll-kor feltereljük Marival Lukácsot a Boli szobájába, ahol most a bombakárosult Feri alszik, de egyelőre nem jött haza a kaszárnyából. (Majd ítunk neki cédulát a konyhába, hogy rá ne üljön a sötétben a Lukácsra). Már csend van, csak néha lőnek, s mi is lefekszünk. Félóra múlva lefújnak. Ezen az éjjelen angol kötelékek is jöttek, és Fehérvárt bombázták. Szeptember 20. Riadó 12-2.10-ig. Ülést tattunk a pincében. Pallai elmeséli az eddigi újpesti bombázásokat. Az összekötő vasúti hídnak szánt szőnyeg elcsúszott, a híd ugyan megsérült és egyelőre használhatatlan, de a Wolfner gyár leégett. A tűzoltók nem sokat segíthettek. A csomádi erdő (8 km-nyire Újpest illetve Rákospalota határától), ahol pamutot taktározrunk el dencentralizálásra a Károlyi-birtokon, két éjjel égett, mett a Fantóék olajat és benzint vittek oda. Rögtön megtudták, és 40 bombát dobtak le. Bejön két fehérkarszalagos ember, Sárvári abbahagyja az ülést, azt hiszi, hogy sintérck és érte jöttek, pedig csak tömbparancsnokok, akik óvóhelyvizitbe jöttek. Felmegyünk, megint nincs áram. Ma is szép idő van. Indulok haza gyalog, az Istenhegyi út sarkánál fenemód lőnek zavarógépre. Ma a füst a változatosság kedvéért Újpest felől látszott, mát az újpesti rakpart is teljesen füstbe borult, alig látszott. Jó fáradtan érek haza. Az ember már nem tudja megkülönböztetni, melyik nap mi volt. Nem igen kérdezzük már, hogy mit bombáztak. Az égett szag a városban állandó. Este megjön Verebiné, gyalog, nem járnak a villamosok. Szegény, a fiát kísérte, ment vissza a harctérre. Megint riadó 9.30-10.15-ig. Marival békén elalszunk, nálam marad a kis pamlagon.