Anka naplója. 1944. március 14-1945. március 5. Feljegyzések a háborús Budapestről - Budapesti Negyed 37. (2002. ősz)

Reggel '/40-kor kelek, nem keltek fel senkit, mert mindenki holt fáradt és még W-kor is jól alszanak, mikor elindulok, abban a tudatban, hogy nincs villamos és különben nem étekbe l/28-ra. De jár az 59-es (a 75-ös még nem) és 7-re bent vagyok. Riadó 11.45-1.05-ig. Ságvárit „dolgoztatom" (ő mond­ja) a pincében. Mindenki álmos. Én ma nem is vagyok fáradt. Egy csöppet sem félek (biztos másképpen lesz, ha majd közvetlenül belekerülök valami bombázásba), és a különböző kellemetlenségeket ugyanazzal a békés passzivitással viselem, mint a túl nagy kánikulát kell. Ezért nem vagyok ide­ges; jól alszom és szinte fura ez a lelki nyugalom. Pedig különben sok bána­tom van, már megint nem kapok semmi hitt, és nagyon szeretném, ha a gye­rek is itthon lenne megint. Marhaság ez, hagy elkezdték az iskolát és most Pesten is elkezdik! Este megjön Feri, az óbudai kaszárnyában a lőporos hordókon ülnek, mert le kellett cipelni mindent. Most fel nem robbant bombákat kerestek, egy fegyenc csoport szereli le; ezeknek már összegyűlt 40.000 pengőjük, de inkább szeretnék már abbahagyni a dolgot, csak nem lehet. Feri azt mond­ja, hogy az óbudai híd budai vége belelóg a vízbe. 8-kor már megint átlépik a határt, lefekszem, majd ha riadó lesz és lőnek, úgyis felébredek. De hála Is­tennek végre egyszer nincs semmi és reggel 6-kor a vekker kelt fel. Szeptember 22. Jánossal találkozom a bank előtt, sütgöny jött és pénz kellene, még mindig nincs elintézve az átutalás. Rémes! A Lakatos beszéd (bemutatkozás) min­denütt nagy hatást keltett. Demonstrálni akarta, hogy patlamentarizmus van és semmi köze a Sztójayékhoz. (Utalás pld, a németek által letartózta­tott politikai foglyok kiszabadítására!) Angliához is szól: még megbánja, hogy így elpusztít minket! Az angol rádió a magyar adásban szid bennünket, hogy harcolunk és „vissza kell menni a 38-as határok mögé" — de a néme­teknek azt mondja, hogy Lakatos szerint „védhetetlenek" vagyunk, sejtet­ni akarja propagandából a kiugrást (ezt Lakatos a légitámadásokra mondta), amitől szerintem egyelőre szó sincs. Paula néniék, aztán 7-es fogassal haza. Szeptember 23. Nyugodt szombat, pihenés, séta Marival a Normafánál. A mezőkön me­gyünk, gyönyörű délután, de nem lehet végigsétálni az Anna-kápolna előtti tészen: nagy adóállomás és híradós kocsi. Vacsora után megjön a Boli a cso-

Next

/
Oldalképek
Tartalom