Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

NÉMETH GYÖRGY A szociográfia magatartása

A szociográfia magatartása A

z előszó címét Berkovits Györgytől kölcsönöztem, aki 1981-ben az (akkor) fiatal szociográfusok antológiájában tartott terepszemlét a műfaj sajátosságairól és lehetőségeiről. Berkovits a „régi" Mozgó Világ (1975. december — 1983. december) szociográfiai rovatának szerkesztőjeként számos kitűnő alkotót bocsátott útjára. A „régi" Mozgó e szám anyagának összeállításakor számomra is alapvető forrás volt. A szociográfia magatartása — a szociográfus magatartása. Milyen elemekből áll össze ez az attitűd? Emberekről — egyes emberekről, életutakról, élethelyzetekről, kisebb vagy nagyobb embercsoportok, társadalmi rétegek életviszonyairól tudósítanak a szociográfiák. Mi teszi különössé ezt a műfajt és kifejezetten ebben a tematikus számban újraközölt alkotásokat? A szociográfus magatartása. Az odafordulás és az őszinte érdeklődés szándéka. A meghallgatás ünnepe. A „megalázottak és megszomorítottak" iránti részvét. Igen, sokszor érezhetően részvéttel telítve, de sohasem érzelgősen! A megismerés és a megértés igénye. A föltáró magatartás. A társadalomkritikai él. A szembesítés kellemetlensége. A társadalom szembesítése: Nézzétek! Ez van, ilyenek vagyunk! Szembesülés a társadalommal, végső soron önmagunkkal. A „mindenkori" hivatalosság kockafejű apparatcsikjainak, továbbá bizonyos olvasói csoportoknak az értetlensége, sőt értetlenkedése. A „fehéret is feketére festés", a „sötéten látás és láttatás" vádja. A vád botránya. S az írótársaik nyomába szegődő vagy éppen önállóan, saját elhatározásból útra kelő fotósok (szociofotósok!) fényképei! Egy-egy mélyen barázdált emberi arc — vagyis egy-egy emberi sors — bemutatása, egy rebbenő kézmozdulat pillanatának megörökítése, a társadalmi léthelyzetekre való rácsodálkozás ezeket az alkotásokat a szociográfiai irodalom javával egyenrangúvá avatja. A fotókon olyan emberekkel „találkozunk", olyan életviszonyokra, lakóhelyre, tárgyi környezetre pillanthatunk, amelyek nagy részével a saját, lehatárolt, szúk „valóságunkban" általában nem kerülünk kapcsolatba. A közölt fotókon túl Albertini Béla fotótörténeti kistanulmánya ezen törekvések rövid terjedelmű, de tartalmas értékelését adja. Kossuth Lajos (2002 azOéve!) a PestiHírlap első számában (1841,Télhó [január] 2-án) azt írta, hogy újonnan induló lapja tükör, kalauz és raktár legyen; elképzelése szerint ezek mentén is kifejlődhet a magyar társadalmi