Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

NÉMETH GYÖRGY A szociográfia magatartása

nyilvánosság. (A Pesti Hírlap a „lázító" valóság híradója volt.) Tükör, kalauz és raktár: a magyar szociográfiai irodalom is betölthet efféle szerepet. Tü­kör volt már a saját korában is, a szembesítést elvégző, a valóság szeleteit közvetítő tükör. Kalauz a társadalom erdejének (sokszor rejtett és rejtel­mes) ösvényein, de kalauz a társadalmi jelenségek, az összefüggések megis­merésében és megértésében is. Raktár, hiszen az elmúlt (a 20.!) század ma­gyar társadalmainak bizonyos mélyrétegei szinte kizárólag a szociográfiák újraolvasásával vagy éppen a szociofotók és szociofilmek (filmszociográfiák) megtekintésével tátulnak föl. A szociográfia ma halott. Vagy csupán tetszhalott? Az elmúlt évtizedben nagyon kevés efféle műfajú alkotás látott napvilágot Magyarországon, s még gyérebb azoknak a száma, amelyek a minőségi követelményeknek is megfe­lelnek. Az 1990-es években sokkal inkább a tényfeltáró riport, a leleplező kistanulmány volt a jellemző. Nem tagadom ezen írások fontosságát, csak­hogy bennük elsősorban „ügyek" (kétségtelenül a köz érdeklődésére szá­mot tartó témák, skandalumok) kerülnek a középpontba, s nem „embe­rek". A magyar szociográfia történetét ismerve úgy látom, hogy van esély a műfaj föltámadására. Ezt a következő évtized fogja eldönteni. Ne sirassuk el a szociográfiát, hiszen a raktárban bőséges matéria találha­tó! Van tehát múltja, lesz mihez visszatérni, lesz miből építkezni! Addig is olvassuk újra az ebben a tematikus számban közölt szövegeket (jó szövege­ket!), nézzük meg újra és újra a fotókat! Gondolkodjunk és okuljunk. Kos­suth szavaival élve: „S most a dologra!" Budapesten, 2002. télhó [január] 2-án Németh György

Next

/
Oldalképek
Tartalom