Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

KŐBÁNYAI JÁNOS Biztosítótű és bőrnadrág

Szomszédjuk magános özvegy, aki elmebetegeket és tehetetlen öregeket fogad hajlékába, ha családjuk vagy valamilyen közület fizet értük. Havi harminc pengőért teljes „penziót" ad, és öt-hat ápoltjából úgy megél, hogy még irigylik is a házbeliek. Az udvar túlsó végén tizenegy tagú család lakik. Apa, anya tanult emberek, az asszony anyja ma is jómódú iparos, de összekülönböztek, mivel a vő elhagyta hivatalnoki állását, kitanulta anyósa mesterségét, egy ideig nála dolgozott, aztán önállósította magát. Az üzletfelek egy részét magával vitte, az üzlet mégsem sikerült, és az anyós most hallani sem akar róluk. Tizenegyen vannak, és két láda, továbbá egy ágy és két szalmazsák minden ingóságuk. Az apa csak alkalmi munkákhoz jut a kitanult szakmában, ennek jövedelme azonban a házbért sem fedezi. Felesége magával-tehetetlen, ágyhoz kötött beteg. Húszéves lányuk anyját és testvéreit gondozza. A tizennyolc éves fiú sem tanult szakmát, hanem csak apjának segédkezik, ha valami munka akad. Két fiú tanonc, heti három pengőt keres az egyik, négyet a másik. Egyik lány varrni tanul, és nem kap egy fillért sem. Négy gyermek iskolába jár, kettő meg nem jár iskolába; a legkisebbik hároméves, járni nem tud, és meztelenül mászkál a lakásban. A család táplálékát javarészt a napközi otthon és a népkonyha adja. Bútorozatlan lakásban lakik a földszinten két sógor is. Az egyik hat gimnáziumot végzett, a másik nyolcat. Két-két gyermekük van, egyik sem jár még iskolába. A férfiak csak ritkán jutnak félig-meddig obskúrus munkához, mely mindég valamilyen gyűjtéssel, aláírások szerzésével kapcsolatos, az egyik asszony férfifehérneműre varr kötőket valamelyik fehérnemű üzem részére, a másik pedig nagy szállítások előtt az egyik csokoládégyárban szokott kisegítőmunkát kapni. A két család együttes jövedelme évi átlagban nem haladja meg a havi hatvan pengőt. Tizenkét személy és havi hatvan pengő kereset. Ebből negyvenöt a házbér. Miből élnek? Hogyan élnek?... A földszint lakói csupa zűrzavaros ember. Első emelet: megbízható kisiparosok és megbízhatatlan entellektüelek Az első emelet lakói jobbára erkölcsös kisiparosok: asztalosok, szobafestők és főleg szabók. Gyermektelen kevés van köztük, de háromnál-négynél egyiknek sincs több csemetéje. Ezeket lehetőleg tisztán tartják, gondozzák, csecsemőkorukban is orvoshoz viszik, rossz szavakat nem mondanak előttük, és a gyermekek mégis mindent megtanulnak — az albérlőktől. A