Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

KŐBÁNYAI JÁNOS Biztosítótű és bőrnadrág

kérdezni, hogy mi az, hogy másképpen van. Vagy mit kerestél te Sopotban? Néha megkérdeztük, hogyan mentél, hát természetesen autóstoppal. Képzeljétek el, két hétig tartott egy ilyen út. Elindult valaki a Muskátliból, iszonyatos viszontagságok között, két kiflivel a zsebében, és elért két hét vagy három hét alatt Sopotba. Ez valódi valcolás, valódi világutazás volt. Visszatérve Hugó mondására, azt mondja: — Ott minden másképpen van, mert itt — gondolkodott, hogyan fogalmazzon — ahogy a fiatalokkal bánnak (és jött a nagy politikai szentencia), az nem batóü (...) Szász István: Egy jól-rosszul elvégzett zenetanárképző után, még nem is voltam a diplomámon teljesen túl, muzsikusnak készültem. Pécs egyszet csak kicsi lett nekem. Amikor följöttem, nekem természetes volt, hogy kedden megérkeztem, szerdán valahol letáboroztam valamelyik haveromnál, akinek volt egy üres szobája, vagy volt egy üres ágya, mert annyira nem volt lakásom, később lett albérletem. Az első utam bevezetett a Muskátliba, és nem csalódtam. Bementem, sziasztok — vagy akkor még a szevasztok ment, a szia jóval később jött be — és leültem ahhoz az asztalhoz, ahol ült Koncz Csaba, Végh Laci, Kecskeméti Kálmán, esetleg éppen olyan szerencsés nap volt, hogy Erdély Miki is ott volt. Leültem, 40 másodperc nem telt el, tudom, éppen Henri Michaux-ról vagy a modern francia filmről volt szó, és már az volt a mondatom, hogy hát ebben abszolút nincs igazatok, ez nem így van. És már elindult a vita: mintha mindig itt lettem volna. Mintha a műhely, mintha a főpróbák, az örökös, szüntelen főpróbák, az életpróba színtere a Muskátli és környéke lett volna, és az igazi előadás Petrigallánál zajlott. Valamelyik barátom mondta ezt, de én is határozottam vallom, bár akkor erre nem gondoltunk. Hol volt ez? Ott volt néhány száz méterre a Muskátlitól. Megint csak a Muskátli egyik meghosszabbított járata volt. De benne volt a kormányzónegyed, ahol a dolgok összpontosultak. Mihalovics György: A Vécsey utca 3., a Szabadság térnél, ez állt az egykori meghívókon. Itt minden szinte karnyújtásnyira van. A tér közepén a szovjet hősi emlékmű, az egykori Tőzsdepalota, az ötvenes években a Lenin Intézet, később a helyét — és részben szerepét — a Magyar Televízió vette át. Az amerikai nagykövetség, a hatvanas években Mindszenty József hercegprímás kényszerű rabságának színhelye. A Parlament előtti tér, 1956. október 25-én egy máig tisztázatlan körülmények közötti vérengzésnek a színtere, mind az áldozatok pontos száma, mind a tettesek kiléte a mai napig ismeretlen. És egészen közel van a Batthyány örökmécses is, amelyik a demokratikus ellenzék megmozdulásainak lesz majd a kiindulópontja. Az ember beérke-