Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

KŐBÁNYAI JÁNOS Biztosítótű és bőrnadrág

a színpadot lerohanó indiántánc vagy éppen nemi aktust eljátszó fetrengés, rázkódás s közben utálkozó fintorok. Mindez a sorsukat behatároló élet-, létkörülmények torz kritikáját és a vad mámor percei alatt érzett szabadság illúzióját adja számukra. De a kisikló életvitelből és a traumákból, jogos elégedetlenségükből szükségképp következő gondolkodásuk még a maga naivitásában is ijesztőbb, mint a rendezett világra nemcsak hogy nyelvet nyújtó, de azt lehányó gesztusaik. Náci — a keresztneve természetesen nem Ignác. (Anyja búcsú nélkül disszidált, állítólag Svédországba. Apja már korábban meghalt üzemi balesetben — hajókovács volt. Nácit nagynénje kezdte nevelni. Sűrűn az iskola mellé járt, ilyenkor a hátitáskáját egy templomban hagyta: ott úgysem lopják el. Egyszer mégsem találta a szenteltvíztartó mögött. A veréstől való félelmében három napig nem ment haza, a rendőrség találta meg. Ekkortól, nyolcéves kora óta, intézetek, szökések — a Nagyfa galeri Benjáminja —, fiatalkorúak börtöne. Vésnöknek tanult, de amikor egy sérelem miatt — a főnöke állítólag azt mondta: „az a rohadt csöves csavargó fogja felsöpörni a műhelyt" — boxerral leterítette a mestert, végleg kicsapták az ipari iskolából. Néhány hónapos alkalmi munkahelyeken fordult meg, jelenleg is hol dolgozik, hol nem. Huszonegy éves.) — Olvastam elég sok mindent, például a Mein Kampf-ox.. Azt is magyarul, a Tangón szereztem, szóval mindenről tájékozott vagyok. Van egy matróz haverom, aki külföldi újságokból fordít. Láttad a San Babi/a egy napjá-x? Az egy klassz film volt. Kint meg lehet csinálni egy-két dolgot. Bunyó meg miegymás. A „Felszabos" bőrösök a film után mindenkibe belekötöttek a téren, és megcsinálták azt a menetelés-balhét is. Látod, ott szabadon lehet ütni a kommunistákat. A yardok látták, és bele sem szóltak. A Halálfejesek is egy ilyen klassz film volt, csak sajnos betiltották. Miért csináljuk? Mert ellenzékiek vagyunk, nem tetszik nekünk, ami itt van. Mi? Például a rendőrök. Olyan világot szeretnénk, ahol nincsenek zsaruk. Csak a nagy frankóság, mindenki azt csinálja, amit akar. Azon belül persze hogy van egy központi akarat, ami vigyáz arra, hogy ne legyenek szegények és gazdagok. Mindenhová be lehet menni, akármilyen szerelésben, meg ilyenek. Vannak itt a dzsumbujból, a Tripoliszból meg a Csikágóból, azaz a munkásnegyedeknek az elit centrumából származó emberek, akiknek az élete csak abból állt, hogy hazament, és akkor jól elverték otthon, mert az apja hazajött részegen, az anyja meg egész nap robotolt, és nem volt idejük vele foglalkozni. És mindenki lekezelte; menj, fiam az utcára játszani. Ott min-