Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

KŐBÁNYAI JÁNOS Biztosítótű és bőrnadrág

Grafitti a Filmmúzeum környékén 1980 Kőbányai János felvétele denki belerúgott — menj, fiam, haza. Senki nem karolta fel, senki nem vette észre, elsiklottak fölötte. Ezért lesz csöves, ezért van rajta kopott farmer, szakadt nadrág, ezért rak fülbevalót a fülébe, hogy észrevegyék, hogy egy kicsit féljenek tőle. Ha valaki csöves lesz, ahogy a nóta is mondja: „Sújt az élet, sújt a gumibot, mert fáradt lábam megroggyan a járdán", szóval annak a hátán mindig csattan az ostor. Elmegy egy koncertre, ahol tényleg táncolni akar, és a rendezők megverik. Nem tetszik az embereknek a nadrágja, a haja, nem élheti a maga életét, és ezért lesz a rendszer ellensége. Ha valahova vissza akar csapni, akkor az „Erikát" énekli, hogy rettegjenek tőle. Pedig lehet, hogy csak kicsi, szürke egér. A punkban is azért raknak horogkeresztes karszalagot fel, hogy féljenek tőlük az utcán, meg azért köpködnek le mindenkit, mert kisebbségi érzésük van. Nem, nem tartom magam se fasisztának, se szimpatizánsnak. Valahol rám ragadt ez az egész, és aztán kész. Mert egyszer a hónom alatt megláttak egy ilyen könyvet, ami ezzel kapcsolatos volt, és akkor megkérdezték, hogy