Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

GÉCZI JÁNOS Vadnarancsok I. (1982)

szoba, lefeküdtünk. Aztán sorban bementem a másik kettővel is. De most jut eszembe, hogy ezen a bulin mégsem három, hanem négy pasival voltam. És az utolsó volt a legjobb. Ez új-zélandi, teljesen angolszász pofájú, úgy fest, mint Lawrence Olivier. Három óra hosszat dumáltunk, helyesebben ő dumált, angolul, én meg hallgattam, és oda se figyeltem. Majd szeretkeztünk. Nekem egy tévés pasi a rekordtartóm. Szilveszter éjszaka hétszer feküdtem le vele, ennek emlékére nála is hagytam az ezüstláncomat. Nemrégiben találkoztunk, odajött hozzám, nem ismertem meg, de ő kérdezte, ugye, én voltam az, akivel szilveszterkor hétszer volt? Már nem igazodom el a kalandjaimon, összezavarodnak az évek meg a napok, annyi minden történt velem. Ha minden héten hat férfival vagyok, és mondjuk háromszor voltam évente szerelmes, akkor már nem tudom, mi mikor történt. Én már sok emberrel lefeküdtem. Több tételt tudok felsorolni, miért alakult ki bennem, hogy könnyen lefekszem. Ez már igénytelenség, válogatás nélküli dolog. Eredetileg biztos, hogy nem igénytelenségről volt szó, mert az igénytelenségnek is van valami oka, ehhez is el kellett valahogy jutni. Amikor összevesztem Zsolttal, akkor viccesen azt mondtam neki, hogy be akarok kerülni a Rekordok Könyvébe. Állatira szeretek sok emberrel lefeküdni. Egy néger pasi majdnem megerőszakolt a Gellérthegyen. A barátnőmmel mentünk az utcán, amikor két pasi megállított, az egyik elkezdett Erikával beszélgetni, a másik, aki amerikai néger volt, velem. Nagyon agresszíven viselkedett, fölényesen beszélt velem, nem tudtam onnan elmenni. Nagy nehezen hazamentem, de hülye voltam, mert megadtam neki a telefonszámot. Másnap felhívott, hogy találkozzunk a Vérmezőn. A fiú narkózott. Olyanokat mondott, hogy milyen szép preraffaelita fejem van. Csak két napja jött Magyarországra, és azt akarta, hogy menjünk fel a Gellérthegyre. Állatian untam, három óra hosszat hallgattam a dumáját. Elkezdett fogdosni, és be akart rántani egy bokorba. Hagyjon békén, mondtam neki, de ő csak hajtogatta, hogy őt a lányok szeretik, mert ő szép. És hogy a négereknek sokkal őszintébb a szexuális kultúrájuk. Mondtam, nekem jó az európai is. Begurultam, de közben olyan depressziós voltam, hogy egyszerűen nem tudtam megakadályozni, hogy fogdosson, mire azt hitte, hogy ez nekem jólesik. Később azt mondta, hogyha tényleg nem szeretem, akkor hagyjam ott a padon. Állati kegyetlenség valakit egy hegycsúcson otthagyni egy padon, ezért fogtam magam, és elkezdtem lassan menni. Egyszer visszanéztem, olyan szomorúan nézett rám, hogy hirtelen, mint egy őrült, futni kezdtem lefelé a hegyről. Mire leértem, ő már ott volt, pedig végig ro-