Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

GÉCZI JÁNOS Vadnarancsok I. (1982)

hantám. Visszamentem a hegyre, és összevissza hallucináltam, azt láttam, hogy mindenütt ő áll. Rosszabb volt, mintha megerőszakolt volna. A metrón találkoztam egy ismerőssel, Gyurival: az öccsével volt. Gyuri kiszállt, dolgozni ment, az öccse meghívott hozzájuk teázni. Dilis srác, mindössze tizenöt éves. A lakásukon mutatott egy rajzot, amin egy tehén látható, a szarvából kiállt egy körző. Körzőkből szíveket rakott össze. Minden rajza körzőkből volt. Szerintem exhibicionizmusból mutogatta a rajzait. A lakásban meleg volt, de ő remegett. Kérdeztem tőle, hogy fázik? Tudtam, hogy nem fázik, csak ideges, bizonyára akart tőlem valamit. Azt mondta, hogy ez már másfajta remegés. Fuj, akkor el akartam menni, nem volt kedvem egy kisfiú terapeutájának lenni. Megfogta a kezemet, ott maradtam, és lefeküdtünk. Neurotikus volt, teljesen remegős. Nem utasítottam el, semmit nem csináltam, teljesen passzívvá váltam. Ereztem, hogy kisfiú, nekem jól kell viselkednem, nehogy tragédiát okozzak a későbbi életében. Nem akartam visszautasítani, beteges volt a közeledése, és nem akartam kudarcélményt okozni. Nem azért feküdtem le, mintha jó lett volna, éreztem, olyannal vagyok, akit nem szeretek, de úgy kell tennem, mintha anya lennék. Rémes volt. Agyon ültünk, adott volt a helyzet is, végül megfogta a kezemet, fogdosni kezdett, én meg hagytam. Utána bosszúból kikísértettem magam vele Kispestre. Panaszkodott, hogy nehéz helyzetben érzi magát. Bátorítottam, hogy beszéljen, nem fogom megölni, nem harapom meg. A szokásos szöveget mondtam. Mondd ki, mit gondolsz, kisfiam! Azt mondta, hogy megbabonáztam. Már kurva ideges voltam, majdnem rákiabáltam, végül kinyögte, el akar csábítani. Kérdeztem, hogy kitől? Úgy éreztem magam, már öreg kurva vagyok, akinek mindegy, hogy ki vagy mi, csak jöjjön. Lelohasztó érzéseim voltak, mintha egy hadsereg állna sorba a széttárt lábaim előtt, én meg csak úgy feküdnék. Mintha hat éve folyamatosan ezt csinálnám. Aztán gondoltam, jöjjön, aminek jönni kell, csókolgatni kezdett, tapizni, de olyan elmebeteg módon. Szorongtam. Szerintem én voltam az első nő az életében, ezt nem kérdeztem meg, még ennyire se kedveltem. Nem hinném, hogy jó volt neki, már csak azért sem, mert nem segítettem. Fléttől kilencig voltam nála, kétszer feküdtem le. Akarom mondani, ő feküdt le velem. Feküdt vele a halál! Mindig azt szoktam mondani, hogy nem én fekszem le valakivel, hanem valaki velem. Nekem nem volt jó, nem bírom a neurotikus pasasokat, akárhány évesek, nem tudok kielégülni. Ha hulla szerelmes lennék belé, mint Zsoltba, aki elég neurotikus, akkor még istenem, kibírom. A lakásban nem volt senki, a mamája elutazott, a bátyja dolgozott. Gondolom, örült a srác, hogy megismerkedett a metrón egy lánnyal, aki mindenre kapható. Még ott feküdt rajtam, mondtam neki, fi-