Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

GÉCZI JÁNOS Vadnarancsok I. (1982)

Péter Franciaországba ment. Tud franciául, nyelvvizsgája is volt. Most főiskolára jár. Küldött nekem cuccokat, nadrágot, egy csomó pénzt. Az a nagybácsija, aki pénzeli, a bevándorlási hivatalban dolgozik, tőle kapta meg a letelepedési engedélyt. Hamarosan megkapja az állampolgárságot is. Akkor majd elvesz feleségül. Péternek ez a nagybátyja hívott meg látogatóba, már meg is kaptam az útlevelemet, látogató útlevelet. Szeretem azért a Pétert. A múltkor csengett a telefon, különösen szaggatottan. Gondoltam, hogy az amerikai nagybátyám hív, és felvettem. Sírógörcsöt kaptam, fél óráig nem tudtam Péterhez szólni, olyan rossz volt... és olyan boldog voltam, mert telefonált. Zsozsó már korábban kiment, Éva pedig Péterrel együtt jár kint főiskolára. Ott van még Kuli, Pistike, egy Csíz nevű, de ő már teljesen narkós lett. Yetti meg Titkó tavaly januárban mentek ki, Péter júliusban, az Imogáék úgy május körül. Nekem nem nagyon vannak barátaim, akik itt képzelik el az életet. De én, talán ez a hülye dolog, nagyon szeretem a szüleimet, és ők elég idősek. Az anyámnak mindig fáj a lába, és ha beteg lesz, akkor segíteni kell neki. A múltkor felhívtam Dénest, mert disszidált az egyik barátnőm, aki neki is haverja volt. Egy másik közös barátunk írta meg, hogy mind a ketten kint maradnak. Megbeszéltük, hogy felmegyünk a lány szüleihez, megmondani nekik. Aztán Dénes is kint maradt. Talán két hete, hogy mentem az egyik barátnőmhöz, hát kiderült, hogy három pici gyerekével Olaszországba disszidált. Most még lágerban vannak. Rekordok könyve A múlt héten nyolc pasival feküdtem le. Ez úgy jön ki, hogy csak a tegnapelőtti házibulin három volt. Komisz pozíciójú, borzalmas hetem volt. Az autóbuszban állandóan hallucináltam, aktmodelleket láttam. Aztán a lakótelep egy pincesöntésében buliztunk. Utána mentünk a házibuliba. Pontosabban előbb a Hobo Blues Band koncertjére mentünk, ott volt két barátnőm is, mind a kettőnek van lakása. A koncert után a Hungáriába szándékoztunk menni, de meggondoltuk magunkat, mert nekem nagyon keserű kedvem volt, régen nem aludtam. Inkább beszálltunk ebbe a házibuliba. Egy eszelős angol kártyajátékot játszottunk, aminek az a neve, hogy speed. Ettől egy kicsit jobb kedvem lett, mindig vesztettem, mindenki rajtam röhögött. Táncoltunk, ott volt egy szép néger fiú, s egy másik is, és a barátnőm bátyja. Tánc közben állatira rám mászott, és mivel volt ott egy külön