Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

HARASZTI MIKLÓS Darabbér

ják, mi, de ez senkinél sem okoz értelmezési zavart, a vezetőknél sem. Ök tudják, hogy a mi nem azt jelenti: mi, munkások. A gyárban sokan és egyre többen dolgoznak olyanok, akik nem főnökök, és nem munkások, de értelmezési zavar ezek esetében sincs, sem lentről sem föntről nézve. Tudományos meghatározásoknál megbízhatóbbak azok az érzéseink, amelyek a velük való érintkezéskor keletkeznek bennünk. Mindenki, vagy majdnem mindenki, aki nem munkás... vagy: Mindenki, vagy majdnem mindenki nem-munkás, aki... valamilyen formában részese a főnökök parancsot, utasítást adó, előíró, szabályozó, ránkszóló, ellenőrző hatalmának, akkor is, ha nincs hatalma. Ok alkotják a vállalatot, nem mi, és a vállalat hatalom fölöttünk. Ők mindnyájan valamilyen módon velünk foglalkoznak, amikor a gyár ügyeit intézik, mi csak az anyaggal, géppel és a bérünkkel foglalkozunk. Mi csak a Gyárban dolgozunk, ők elsősorban a Vállalatnál. Nem ők szabják meg a saját teendőiket, de a teendőjük az, hogy minket nyilvántartsanak, szervezzenek, ellássanak, biztosítsanak, együtttartsanak, szétválasszanak, kigazdálkodjanak, elkönyveljenek, megdicsérjenek, megörökítsenek, elhallgattassanak, képviseljenek, megfigyeljenek, fölmérjenek, ellenőrizzenek, megmotozzanak. Ha minderről nincs is átlátása, minden munkás jól érzékeli a hangnemet, amelynek hatalom-tartalma úgy viszonylik a valóságos hatalomhoz, mint a gyengített szérummal elért, átmeneti immunitás a kikezdhetetlen egészséghez. A művezetői irodában dolgozó adminisztrátornő keveset keres, mert adminisztrátor és mert nő, de rám szólhat, továbbíthatja a főnök utasításait, kedvezhet vagy sújthat. Elképzelhetetlen, hogy a bérelszámoló megkérdezze tőlem, mikor érek rá az elszámolás körüli probléma rendezésére. Megmondja, mikor jöjjek, elküld, ha úgy véli, rosszkor jöttem. A nyilvántartó aktakukac lecsukhatja előttem a kisablakot, a rendész oldalra állíthat egy szemvillanással, a gyári újságíró elkérhet a főnökömtől és ő mondja meg, miről beszéljek. A gyári szervezet embere lehet pedáns, közömbös, bratyizó, kimért, tenyérbemászó, de viselkedése sohasem hagy kétséget afelől, hogy nevetséges kis pozíciója a gyár hatalmának része, fölöttem levő hatalmának része. Van egy határ, ahol legjobb indulata és kedve is megtorpan, ahol éreztetnie kell a helyzetét. A gyárban mindenkinek, aki nem munkás, intézményes módja és alkalma van rá, hogy valamiképpen, akár csupán egy hangsúllyal megalázza a munkást. „Mi ezt jobban tudjuk, bízza ránk, rendben van?" „Na mi a probléma?" „De sok gond van magával!" „Jó lesz az a nadrág, meddig akar még válogat-