Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

CSALOG ZSOLT A vasember (1977)

Egyedül lenni, egyedül élni — az nagyon rossz. Pokol! Hát ezér iszok! Nem bírom itthon — állok fel, megyek a kocsmába! Hát egyszerű ez: TÁRSRA van szükségem! Hát mindenkinek társra van szüksége! És mindenkinek van társa, valakije, akivel együtt van, anyja vagy felesége, szeretője, mindegy, csak egy ember legyen mellette, TARS! Hát egyszerű ez! Amilyen egyszerű én magam is vagyok! Mer egyszerű ember vagyok: csak BOLDOG akarok lenni, semmi más! Mindig csak erre az egyre vágytam! Már mikor megismerkedtem a feleségemmel, meg már azelőtt is, mindig, mióta a szememet kinyitottam! Egy kis nyugodt életet szeretnék, azt, hogy szépen dolgozzak, legyen egy feleségem; várjon haza, amikor hazamegyek a munkából, egy tányér levest elém tegyen, meg odajöjjön a gyerekem, és azt mondja nekem, hogy „édesapa"! Hát csak ennyit! Sok ez?! Sok: a BOLDOGSÁG! De mindenki erre vágyik! Meg mindenki erre is születik! Mer nem arra születünk, hogy rablók legyünk, vagy iszákosok, nyomorultak, öngyilkosok! A boldogságra születünk! Hát ezér keresem én is. Mer állandóan csak ezt keresem. A TÁRSAT, meg a BOLDOGSÁGOT! Állok a kocsmába, piálok. Ez most cseresznye, egy fél cseresznye. Ebbe a kocsmába ez az első még. Viszont ma este ez már a negyedik kocsma. Nem dicsekvésből mondom, mer nem lehetek büszke rá; de annyi pálinkát iszok, mint más vizet. Egy liter, másfél liter egy este simán lemegy. És ez sok. Nagyon sok, elismerem. Pénzbe is sok, nagyon sokba kerül. Ezér kell a kocsma. Mer elmegyek néha jó helyre is, szépen fölöltözve — de a kocsmába öt húszér kapom meg a fél cseresznyét, ha viszont bemegyek érte egy presszóba, fizetek tizenkettőt, vagy többet is. Hát nagy különbség! Ha megiszok egy liter pálinkát, az húsz féldeci; tizenkét forintjával az rengeteg pénz! Kétszáznegyven forint! Kocsmába meg ugyanazt megiszom százér. Ezért járok kocsmába. Itt lakok a hatodik kerületbe, hát itt minden sarkon van egy kocsma. Ha kijöttem a gyárból, elindulok. Nem szeretek kocsmába tartózkodni, utálom a kocsmát — úgyhogy nem sokáig álldogálok. Bemegyek, ha van ismerős, köszönök, lehajtom a féldecimet, öt percet várok, megyek. Megyek a másikba! Körbemegyek. Jól megszívom magam — akkor hazamegyek, lefekszek. Úgy aztán már nem sokat gondolkozók — alszok. Csak töményét iszok, nem szeretem a sört. Nincs türelmem hozzá! Ha megiszok két korsó sört, az egy liter! Attól kimegyek kétszer pisilni! Arra meg kinek van cérnája, hogy percenként szaladgáljon? Ha egy liter pálinkát megiszok, attól is kétszer pisilek — de viszont akkor avval rendbe is vagyok. Csak viszont a máj nem bírja a töményt, a máj kikészül. Utánaérdeklődtem ennek, megmondta az orvos: ilyen iramot fél évig lehet bírni. A Vasem-