Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)
CSALOG ZSOLT A vasember (1977)
ber meg már két éve csinálja! Még most megy. Sőt! Azelőtt én beteges voltam, gyomorfekélyem volt, meg egyebek; ahogy a feleségem elment, átmentem puputevébe, piálni kezdtem — azóta semmi baj. Ennyi meló meg annyi pia — van, aki összerogyna egy hónap alatt. A Vasember bírja! No persze tudom: még talán egy évig csinálhatom, legföljebb egy évig. De minek hagynám abba? Mit csináljak helyette? Gondolkozzak?! Elég volt, hát fölkötöm magam megin, ha gondolkozók! Kezdjem el félrerakni a pénzt? Minek? Mikor a feleségem elment, százezer forintot vitt magával! Most kezdjem elölről, hogy megin elvigye egy másik? Ha a kutya valamit nem jól csinál, odavágnak neki, akkor még esetleg egyszer megcsinálja, de harmadszor már nem. Pedig az egy állat, egy értelmetlen állat. Az ember különb az állatnál. Én ember vagyok, eszem van, nekem ha egyszer odavágnak, másodszor ugyanúgy már nemigen lépek! Hülyeség. Inkább iszok! Bűnnek nem érzem! Okom meg van rá! Jár ide egy ember, alkoholista. Sokszor látom, szőrös, koszos, koraöreg ember, lehet, hogy csak negyvenéves, de néha száznak is kinéz. Elég sokba jön nekem, mer havi két-háromszáz forintom mindig elmegy rá: semmi közöm hozzá, de sajnálom, mer olyan szerencsétlen, hát hozok ki neki italt, vagy adok neki pénzt, egy tízest vagy húszast. — Igyál — mondom neki —, igyál valamit, vagy egyél, ha éhes vagy! Szóval, nem hogy letarhál, mer ÉN adok neki, magamtól, mer sajnálom. Hát — alkoholista. De biztos megvan rá az oka! Mer ok nélkül semmi sincs. Én azt nem tudhatom, hogy pont ennek mér kell inni, de valami oka biztos van! Hát nem úgy jött a világra, pohárral a kezébe! Valami biztos a kezébe adta! Ki tudja, mit tettek neki, hogy bántak vele! Vagy ugyanilyen dolog: az a nő, aki kurva lesz — hát az se annak született! Annak is volt egy története, ami odavitte! Apám intézetbe nevelő, állami otthonba. Piszok rossz gyerekek vannak ott — de mindnek van valami oka rá, hogy ilyen legyen! Az apja iszik, az anyja kurva, elválnak — a gyerek megy intézetbe, ilyen lesz. Na, így megy tovább a világ! Szóval: mindennek megvan az oka! Na, igyunk. Én bírom! A munkát is, a piát is! El is neveztem magam Vasembernek. Onnan jött ez, hogy olvastam még valamikor az Én Újságom-ba — egy régi hetilap volt ez, gyerekek részire, megvan a nővéremnek is, szépen bekötve —, olvastam ezt a folytatásos regényt, a Vasember-t. Pósa Lajos írta át az ifjúság számára valakinek a rendes regényéből, a szerző engedélyével, és az Árvízi Hajósról szólt, Wesselényi Miklósról. Hát ezt a folytatásos regényt én csudára szerettem! A Wesselényi Miklóssal máshol is találkoztam már, sok regény szól róla, volt a Füles-be is egy képregény a történetéről — na, különben is imádom a képregényeket, el van téve nekem minden Füles, tizennyolc éve gyűjtöm, lassan már egy mázsa, nem férek tőle a szobába. Kocsma-