Krúdy és Pest - Budapesti Negyed 34. (2001. tél)
FÁBRI ANNA „Mit lehet írni Pestről?"
ványt a földszinti homályos üvegajtó védelmében üldögélő főpénztárosnak, aki már régen beleőszült az előlegek és tiszteletdíjak sokaságának kifizetésébe. 34 (Ebben a nyomdagépek zakatolásától hangos, „szemetes, piszkos, papírhulladékos udvarú", „ódon épületben", mintegy a meghódítani vágyott irodalmi világban, tétován bolyong Józsiás, a Hét Bagoly főhőse.) Krúdy (és íróhősei) szemében ez a tér, „amelyet a köznép Barátok terének, míg a visszautasított írók a külső Józsefvárosban Sóhajok terének neveztek", 35 nemcsak az eleven irodalom és a kenyérkereset színtere, hanem irodalmi emlékhely, mint ahogy az az egész Belváros is. Az utcakövek a régi nagyok, a szent elődök lábnyomát őrzik, s csak némi (áhítatos) erőfeszítés kell ahhoz, hogy a képzelet odaidézze alakjukat is a századvégi utcai forgatagba: az ifjú és zabolátlan Petőfiét csakúgy, mint „a kiegyezés atyamesterét sétáiban kísérgető" Kemény Zsigmond báróét, a rég lebontott Csiga vendéglőbe siető Vörösmarty Mihályét, vagy barátjáét, „az elegáns" Kisfaludy Károlyét. (Az egykori nagyok közül még a maga testi valóságában tűnik fel — az Athenaeum pénztárához igyekezve — minden idők legnépszerűbb magyar írója, a parókás, kopott macskabundás Jókai Mór.) A többiek, a nem írók számára azonban a Belváros utcáinak mindennapjait nem az irodalom emlékei, hanem a valóságos látnivalók határozzák meg: a boltok kirakatai, valamint azok a férfiak és nők, akik az elegáns élet szereplői és szemlélői. Józan és 31 A pénztárost Krúdy több művében is emlegette, az Egy régi hói régi pénztóroso címmel közzé tett tárcáját pedig kifejezetten az ő emlékének szentelfe.Uo. 334-341. old. 35 Krúdy Gyula: Hét Bagoly. In: Krúdy Gyula: Nyolc regény. Bp., kalkuláló élet folyik a „Belváros kanyargós, alkonygyászos utcácskáiban". Ahogy a régi világ levegőjét őrző Belváros az elegancia, a választékosság szigete a városban, úgy vannak közönséges, falusias, kispolgárias vagy erkölcstelen városrészek is. Vannak főutak, utcák, amelyek fényt, gazdagságot, gondtalan jólétet mutatnak, svábbogarakkal, patkányokkal népes mellékutcáik azonban a nyomor riasztó rekvizitumait. A polgári tisztesség, szerencse és munka palotáinak közelében az olcsó, fizetett szerelem házai állnak: a Eelejtés lakának, a Megértés házának, A jó nővérek otthonának nevezi őket a pesti nyelv, „amely telve volt élcelődéssel, a legkomolyabb és a legkomolytalanabb dolgokat egyaránt kicsúfolta". Ha a százados zárványokat is őrző Pest az épülő, terjeszkedő, mozgalmas és nagyra törő nagyváros, akkor Buda — Krúdy, illetve a Krúdy-hősök interpretációjában — az „enyészet, a csendes elmúlás" városa: „a régi Buda lassan meghal. Az utca még a hegynek görbül, és zárt erkélyek, ólomkarikás ablakok bámulnak azokra, akik a szűk utcácskán végigballagnak, de az utca végéről már hallatszik a villamos csengetése. Valamikor ifjú korukban paloták lehettek a szél kakasos házak, manapság, ha meglátja őket a járókelő, azt kérdezi magában: »Ugyan, miféle emberek lakhatnak e furcsa házakban P«" 36 1975.775. old. S.o. r. : Fábri Anna. 36 Krúdy Gyula: Régi szélkakasok között. In: Krúdy Gyula: Az aronybónyo. Bp., 1960.378. old. S. a. r. : Barta András.
