Krúdy és Pest - Budapesti Negyed 34. (2001. tél)

FÁBRI ANNA „Mit lehet írni Pestről?"

Krúdy, aki akkor — a 19. század végén — érkezett a fővárosba, amikor egész utcákat és tereket (és még gyakrabban: házcsoportokat, házakat) romboltak le a városrendezők, hogy utat nyissanak az új, modern építkezéseknek, hidaknak és közlekedésnek, élete utolsó éveiben tanúja volt egy régi budai városrész: a Tabán teljes eltűnésének. A Tabán — másik nevén Rácváros — számos írásának lett hosszabb-rövidebb időre feltűnő helyszíne. Az Oszt utazások a vörös postakocsin hősei még mint Andersenmesékből való városkát szemlélik egy ködös-havas téli estén a Gellért-hegy oldalából: „Alant a Tabán havas háztetői, mély udvarai esti aluvásukat kezdték, mintha éjszakára elúsznának valahová messzire a tündérmesékbe. Eg)' varrógép pergett egy féldiónyi házikóban, és egy sikátorban kis fekete kutya a katonagomb nagyságú sápadt holdat ugatta a torony mögött."

37 A másfél évtizeddel később (a lebontás végső időszakában) közzétett Zöld Asz történetében azonban már úgy van jellemezve mint céltalanul (mondhatni jövő nélkül) élő emberek elöregedett lakóhelye: „Hegynek kanyargó és kiismerhetetlen végzetű utcák, már csak botlásra való kapuküszöbök, megbetegedett ajtók, amelyek szinte leestek helyükről, amint idegen kéz nyúlt hozzájuk [...] elkeseredett, sánta, agg kakasok f...] síri enyészet módjára porló udvarok, halálosan fáradt kőolaj-lámpák, nevezetességüket, szépségüket, bókokra érdemességüket régen felejtett női kontyok, közönytől 37 Krúdy Gyula: Őszi utazások a vörös postakocsin. In: Krúdy Gyula: A vörös postokocsi. Őszi utazások a vörös postakocsin. Bp., 1956. 329. old. S. a. r.: Petrichevich Horváth János. megsárgult, foszlott kötélen hintázó női ingek [...] szerelmi éj varázsának ismerete nélkül imakönyvbetűvé törpült asszonyok, már gyermekkorukban megbabonázott és hóbortosságban megvénült férfiak [...] a harisnyakötőjükre már zárdanövendék korukban se ügyelő szüzek [...] kisbaba nélkül maradt menyecskék és hivatalos kabátjukra kísértet-lepedőt teregető altisztek hazája, Tabán!" A két Tabán-kép különbsége persze a megjelenített nézőpont különbségéből (is) adódik. Az Oszi utazások hősei szerelmi sétájuk közben (és kellő távolságból) pillantanak a városrészre, a Zöld Asz elbeszélője mintegy lépésről lépésre veszi szemügyre az utcai látványokat, amelyeket nyilvánvalóan hosszú (vagy nagyon intenzív) értelmezési folyamatokban kiérlelt szavakkal ír le. Elmondható, hogy vannak bizonyos pesti és budai látnivalók, amelyeket a Krúdyveduták többször is megörökítenek, és mindig másképp. Számos részlet azonos ugyan rajtuk, de egészüket mégiscsak a szemlélők (elbeszélők és hősök) folyton változó (távolabbi vagy közelebbi, illetve külső vagy belső, szemlélő vag)' emlékező) nézőpontja határozza meg. Vannak olyan helyek is Krúdy Budapestjén, amelyek bár szigetszerűen elkülönültek a való élettől (csaknem teljesen kiszakadtak a reális időből), mégsem vette át a 38 Krúdy Gyula: Utolsó szivar az Arabs Szürkénél. I. Bp., 1965. 570. old. S. a. r.: Barta András és Szauder József.