Krúdy és Pest - Budapesti Negyed 34. (2001. tél)
SALY NOÉMI „Itt élt és halt, mert másképpen nem tehetett"
kedvelték a fizetés percét. [...] a pezsgőző és égett mandulát rágcsáló józsefvárosi hölgyek... miatt rendszerint véres verekedés szokott lenni éjféltájban, miután ezeknek a kávéházi hölgyeknek régi szokásuk ugratni a férfiakat, pezsgős pohárral idegen asztalhoz inteni, felhevülni és hevíteni jámbor idegeneket, akik végül is kénytelenek elhinni, hogy nem erényes polgárasszonyok és polgárleányok kihívó tekintetének az áldozatai, hanem kalandszomjas nagyvilági hölgyek kiválasztottjai... amíg a verekedőket szétválasztják, a zenekar (Babári személyes vezetése alatt) elfárad, a becsípett apák szedelődzködnek, mamák fehérharisnyás lábaikban érezni kezdik a tegnapi nagymosást, a kisasszonyok felsóhajtanak, mintha egy tündérvilágtól búcsúznának, midőn jóéjszakát mond nekik az ajtó mellett ácsorgó kucséber... még egy utolsó csata a konflissal, aki a Baross utca végére igyekvő társaságot csaknem felborítja... Meteor Az Erzsébet körút 6. szám alatti szálloda kávéháza az egyik legérdekesebb, legtarkább hely lehetett. Itt alakult meg például a Siketnémák Szövetsége. 30 Krúdy jól ismerte, hiszen lakott is a szállodában, s Ady is szívesen látogatta, bár „ambíciős fiatal ügyvédek, orvosok, tanárok is tisztelegtek néha a költőnél, és tiszteletükkel majdnem olyan terhére voltak, mint a plébánosnak a kezét csókolgató iskolásgyerekek." „Tágas, üvegtetős kávéház, amely a szálloda 29 Krúdy Gyula: Asszonyságok díja. Bp., 1958.63. és 161-162. old. udvarát is elfoglalta. Napközben többnyire állás nélküli artisták lődörögtek benne, olyan végtelen unalommal, amint csak egy facér táncos vagy ekvilibrista unatkozni tud... Itt szerkeszti az artistaújságot egy Sallai nevű fiatalember, aki a legtekintélyesebb embernek képzeli magát az éjjeli világban... Ebben a kávéházban húzódott meg fészektelen verébként az a rekedt hangú újságárus fiú, bizonyos Bakti Gyula, aki némileg megháborodott attól, hogy újságjait mindig éjszakázó hírlapíróknak adogatta el, és megmételyezték azok a beszélgetések, amelyeket hírlapírók asztalai mellett suttyomban kihallgatott. Most még csak messziről, dagadt szemekkel nézi Adyt, de rövidesen felcsap maga is költőnekés pamflet-írónak, hogy aztán részegen támolyogva saját verseit gajdolja az éjszakai Pesten. Es éjféltájban sem lesz nőbelebb a társaság, amely a Meteor kávéházban a város különböző mulatóhelyeiről, varietéiből, kisszínpadjairól, énekes lebujaiból összeverődik, hogy itt megbeszélje az elmúlt este eseményeit. Hát így van ez rendjén: a hírlapírók a maguk dolgait tartják oly jelentőségteljeseknek, hogy róluk asztalverdesés nélkül nem lehet beszélni; a szegény mulattatók, pojácák, táncosok, félbemaradt színészek, kikopott nagydobosok, elzüllött késnyelők, elhalványodott orfeumi csillagok, hangjukat vesztett énekesnők, elcsapott komikusok, kivénült dalénekesek viszont a maguk mondanivalóját vélik oly halálos komolyságúnak, hogy azért még fel kell áldozni az éjszakai nyugodalmukat 30 Ld. A Chózar András Országos Siketnéma Otthon jelentései. Bp., 1910-14. 31 Krúdy Gyula: Ady Endre éjszakái. Bp., 1989.15. old.
