Krúdy és Pest - Budapesti Negyed 34. (2001. tél)
FÁBRI ANNA „Mit lehet írni Pestről?"
Nappal az utca hangjai: az árusok kiáltozása, a járművek robogó zaja, figyelmeztető csilingelősei és tülkölései, a cipősarkak kopogása és a járókelők beszélgetései voltaképpen egybefüggő (a város erőteljes vitalitását kifejező) közeget alkotnak, amelyet — egyszerre figyelmeztetve az idő múlására és az örökkévalóságra — csak a templomok harangszavai törnek át. A Krúdy-művekben meglehetősen gyakran esik szó arról, hogy minden városrésznek, minden templomnak és minden napszaknak másként szólnak a harangjai, és ilyenkor sokszor az is megfogalmazódik, hogy a város minden hangjai közül a harangok szava száll a legmagasabbra. („Lengtek, csengtek, röpdöstek a roráté harangjai" — olvashatjuk a HétBagoly '-ban.) 74 Az éjszaka hangjai főként bentről kiszűrődő neszek és zajok, az álom hangjai a nyárestéken nyitva tartott ablakokon át jutnak ki az utcára, amelyet forgalmasabb helyeken elnyom a kávéházakból, mulatókból kiáradó „érzéki zenélés". A Krúdy-hősök többségét (s magát az elbeszélőt is) erőteljes érzéki benyomások kötik a városhoz. Ahogy a színek, fények, árnyak és hangok kavarognak vag)' éppen elrendeződnek számukra a pesti (és budai) utcákon, éppúgy eltelnek az utcai illatokkal, szagokkal is. Az utcák többségének jól elkülöníthető jellegzetes szaga van: „gyümölcsszaga volt a Dunának, ser és szaftos-virsli szaga a Korona utcának", 76 a Király utcában forgács- és gyantaszag száll (a boltok udvarán szétbontott ládákból), szardíniás, datolyás, ahol kocsma van, és fügés dobozok illatoznak, délidőben pedig „pörköltszag az úr minden udvaron". 77 Rezeda Kázmér valóságos szociológiai tanulságokat is megfogalmazó előadást tart (szerelmesének!) a pesti utcák jellegzetes saját szagáról: az Andrássy út kátrányszagú (állandóan bontják, illetve újraalapozzák az útburkolatot), mellékutcái szegénység-, sőt, nyomorszagúak, a Köröndön túl azonban a város virágillatú, itt „sohasem öntenek ki semmit a házak elé, csak kristálykorsóból csordítják halkan a vizet az idetévedt vadnövényekre is". 78 Az utcák tehát telítve vannak érzéki ingerekkel, amelyeket maradandó és rögzíthető élményekké a személyes értelmezés alakít, az értelmezések szempontjai azonban — természetesen — sokféle előzetes tudáson, illetve előfeltevésen alapulnak. Legtöbbször a nagyvárosról (Pestről) előzetesen, vagy az első benyomások alapján kialakított átfogó képhez kapcsolódnak, vagyis az értelmező olyan múltbeli helyzetéhez, amely még a vidéki életismeret és eszmények uralma alatt állt. Másfelől pedig Pestnek, ahhoz a századvégi átmeneti, átalakuló (nagyvárosiasodé, modernizálódó) állapotához, amellyel a Magyarország u Krúdy Gyula: Hét Bagoly. Lm., 758. old. n Krúdy Gyula: Boldogult úrfikoromban. I. m, 1112. old. 75 Krúdy Gyula.- Nagy kópé. I. m., 329. old. 78 Krúdy Gyula: Rezeda Kázmér szép élete. I. m., 43. old. 76 Uo. 291.
