Krúdy és Pest - Budapesti Negyed 34. (2001. tél)

FÁBRI ANNA „Mit lehet írni Pestről?"

távoli tájairól ideérkező fiatalemberek (a pesti regények íróhősei éppúgy, mint maga Krúdy, először szembesültek. Számos ifjú Krúdy-hős a múlt idők, a régi regények pesti embereit szeretné — hasztalanul — megtalálni a millenáris építkezések, illetve a pénz-, szerencse- és hírnév-vadászat lázában égő fővárosban. „Ezekhez a férfiakhoz és asszonyságokhoz indult el egykor, huszonöt év előtt Rezeda Kázmér a Tisza mellől Budapestre. Ezeket a pestieket kereste mindig, akikről egy vidéki udvarház őszi bolthajtásai alatt a könyvekben és régi újságokban olvasgatott. A múlt század gyönyörű és ábrándos Pestjét kutatta a Belváros szúk utcáiban."

79 A régi, az ifjúság várakozó, rácsodálkozó hangulatában megismert utcák azután, évtizedek múltán nagy erővel idézik majd fel az ifjúságot magát. Az öregedő hősök olykor egykori önmaguk nyomában járnak Pest megváltozott utcáin: „azokon a helyeken, azok előtt a modern paloták előtt, ahol nem tudta maga előtt felidézni a régi Pestet és vele a múlt idők hangulatait, szinte lehunyt szemmel ment el. Krúdy nem egyszer adott hangot annak a véleménynek, hogy az állandóan változó nagyváros egyszerre jeleníti meg a múltat és a jelent. Még erőteljesebben állította azonban, hogy a város múltja a városlakók emlékezetében személyes emlékként őrződik meg: egyéni élmények egyéni értelmezéseiben. Az eltűnt régi Pest (vagy Buda) utáni nosztalgia voltaképpen a tovatűnt idő, a valamikori eszmények, naivitás és életkedv, valamint az ifjúság utáni nosztalgia, amely igazán fájdalmassá azonban a 79 Krúdy Gyula: Nagy kópé. Uo

v 216. old. 80 UO. háború utáni világ sivárságában lesz: „Hova lettek a jómódú polgárcsaládok, megelégedett emberek a félig rommá lett házakból? Miért nem építették fel a házakat, amelyek Pest legdrágább telkein öreg, elzüllött korhelyekként könyökölnek félrecsapott tetőik felett? Hova lett a »pianino«, amelynek hangjai mellett a szép aranyművesné a Fegyverkovács opera dallamait énekelgette Rezeda úr fiatal korában? Hova lettek a bojtos házisapkás, gömbölyű arcú polgárok, akik alkonyatkor kikönyököltek az ablakba és szíves szóval hívták fel ismerőseiket egy baráti szóra, baráti pohárra? [...] Hagynak tönkremenni mindent, ami a múlt idők boldogságait eszébe juttatná a jelennek."

81 Noha legtöbbször a múlt felé kalandoznak vissza a hősök (és az elbeszélő) gondolatai, a város életét természetesen nem látják bevégzettnek, az emlékezők, az értelmezők tudják, hogy a város (akár az élet) őnélkülük is létezik majd. Ezt a (voltaképpen nemtudásról való) tudást Krúdy többször is megosztja olvasóival, az Asszonyságok á/já-han például az oly fontos szerephez juttatott (ma is létező) Bakáts téri szülészetről írott mondarokban: „Azok jönnek itt napvilágra, akik elfelejtik a mostani neveket, embereket, tényeket, világrendeket. Akik azon a Pesten járnak, amelyet mi nem látunk. Akik elolvashatják, hogy mi történt azután az élet regényében, amelyet mi akkor hagytunk félbe, amikor a legérdekesebb volt — mindig a legérdekesebb, amikor halni kell —, és sohasem tudhatjuk meg, hogy mi következik a legújabb folytatásban." 81 Uo. 310. old. 82 Krúdy Gyula: Asszonyságok díja. I. m., 664. old.