Krúdy és Pest - Budapesti Negyed 34. (2001. tél)

SALY NOÉMI „Itt élt és halt, mert másképpen nem tehetett"

rémből állott a Kerepesi úton, és már piros szőnyegek virítottak ablakaiban, amelyek mindig a tél beköszöntését jelentették Pesten. A kávéház első részében újságaikat olvasgató tanárok, írók, dologtalan ügyvédek, rendelőóráikra váró orvosok, bizonytalan foglalkozású ügynökök üldögéltek az asztaloknál... a Tihany kávéház vendége a kávés jóvoltából elnézegethette azokat a képeket, amelyek a falak fehér porcelán tégláira festve a balatoni tó tájképeit ábrázolták. Zöld vagy kék volt a tó, vitorlások lengedeztek tükrén, vagy hableányok: valami tennivalója csak volt a kávéházi vendégnek azonkívül is, minthogy a kávéház ablaka előtt ácsorgó hordár veres sapkáját nézze... A kávéház végében, ahol a terjedelmes »kassza« likőrösüvegeivel és unatkozó kaszírnőjével csaknem a világ végét jelentette, amely után már csak olyan hely következik, ahová avatatlan ember úgysem teheti a lábát, a konyha, kamra, tűzilegény és más kávéházi tárgy és személy, a kávéház végében volt otthon Regényi úr, amint sapkáját egy fogasra akasztotta, és kézdörzsölgetve helyet foglalt egy oszlop alatt a bársonypamlagon... — Hol van a kávém, Károly? — kérdezte, mikor a nyurga, szőke pincér vasalt frakkjából álmélkodva nézett a várarlan vendégre. Károly válasz helyett értesítette a terjedelmes kávést, Balatoni urat, aki egy fél rúd szalámival a kezében, másik kezében kulcskarikákat csörgetve jött elő... A kávés és pincére megdermedve álltak a helyükön, de a kövér, szőke és meglehetősen tapasztalt életkorú hölgy, aki a kávéházi emelvényen eddig azzal volt elfoglalva, 44 Krúdy Gyula: A kékszalag hőse. In: Krúdy Gyula: Utazások a vörös postakocsin. II. Bp., 1977.289. skk. és 447. old. hogy a cukroscsészéket és a rumosüvegecskéket rendezze, hirtelen felpillantott, és Regényi láttára »Jezus Máriá«-t kiáltott... A kártyaszoba [...] egy kis sötét folyosóval volt összekötve a kávéházzal, mely folyosócskát Sóhajok hídjának is nevezett a Tihany kávéházbeli nyelvjárás. [...] — Azt hiszem, legjobb volna valamely állást szerezni Regényinek, mert itt vénül meg a nyakunkon — mond Balatoni úr éjfél utáni bizalmas főpincérének, mikor a kávéház kiürült, és a kávés megbeszélést tartott a vendégekről és a világról általában. Ha egy kávés és egy főpincér összefognak arra nézve, hogy valakinek állást szerezzenek Budapesten: annak sorsa körülbelül biztosítva látszik. Csakhamar kínálkozott is egy állás, amelyről a »Bai harom« nevű kávéházi asztalnál szerzett tudomást a figyelmes főpincér. A »Bai három«-nál foglalt minden délután pont két órától hat óráig helyet doktor Pap. A pestiek ebben az időben »elbliccelhettek« a hivatali idejükből, de a kávéházi tartózkodás óráit pontosabban betartották, mint az orvosok rendelő óráikat. így: »doktor Pap« is a szokásos időben mindig feltalálható volt a Tihany kávéházban. Ide címeztette a leveleit, itt fogadta ismerőseit, innen intézkedett különböző ügyeiben, itt vett mértéket a suszter a lábáról... itt tanácskozott üzletbarátaival, itt élt és halt, mert másképpen 1 , »44 nem lehetett. S ahol minden és mindenki eredeti nevén szerepel: „Csend volt éjjel a kávéházban, literátus-csendesség, amelynél jólesett a hosszadalmas újságolvasgatás — az akkori karácsonyi újságszámokat még Víz-