Krúdy és Pest - Budapesti Negyed 34. (2001. tél)

SALY NOÉMI „Itt élt és halt, mert másképpen nem tehetett"

kereszt után is teljes biztonsággal lehetett előkérni a pincértől —, a sarokasztalnál ün­nepélyesen, nyakán hátrakötött szalvétával eszegetett Tihanyi, a kávés, aki nagyon szeretett volna csámcsogni, de éppen Ambrus [Zoltán] úr miatt nem merészel — egy díványon félig elnyújtózkodva alszik egy régi lóversenyjátékos és kártyás, pszt, nem szabad őt felkölteni, mert reggel a képviselőházba kell mennie, ahol teremőri szolgálatot teljesít. A Rákóczi út felőli ab­lakból igen jól szemügyre lehetett venni, hogy dolgozik-e »Speki«, amint A. Z.-t a vele egykorúak nevezték, ha tollat láttak a kezében, akkor még Osvát szerkesztő úr sem jött be a kávéházba, nem akarván mun­kájában megzavarni a tiszteletre méltó köl­tőt. A balatoni reggelt az jelentette, hogy a kávés sarokasztalánál felbukkant egy cigá­nyos, bőgőhordozó formájú úriember, aki­nek a megérkezése azt jelentette, hogy odaát, a nem messzire eső New York-kávé­házban már »fajramt« van, a főpincér el­ment szórakozni egy másik kávéházba, és ugyanezért soha nem tette le kalapját a Ba­latonban, miután egész éjszaka amúgy is kalap nélkül volt kénytelen szaladgálni." 45 Bizonyos, hogy Krúdy személyes jóviszony­ban volt a kávéssal és fiával, mert 1918 nya­rán Kisörsön időzik leendő felesége család­jával. Itt írja Az útitdrs-at, és „szabad idejét Tihanyi Lajos festőművész társaságában tölti . Abbázia „Hát valóban különös világ mutatkozott ebben a kávéházban: de csak a kávéháznak abban a részében, amely ablakaival a Teréz körút felé nyílott... az Andrássy utat nehe­zen szokták meg a régi pestiek — szem­fényvesztés, ami itt van, maradjunk csak a körúton. Még az se tette patriarkálisabbá az Andrássy utat, hogy az Abbázia sarokab­lakából B. Eötvös Károly fekete selyemsap­káját vagy göndör báránybőr süvegét lehe­tett szemügyre venni. Itt ült, trafikra fes­tett, csibukozó török példájára a »vajda«. Olykor savanyú bort ivott csevicés, zöld üvegből... — De a kávéház Teréz körúti ré­szében nyoma sincs eme táblabírói flegmá­nak, céhmesteres gőgölésnek, vidékies ka­szinók anekdotázásának. Ott úgy tombol, ágaskodik, türelmetlenkedik az élet, mint­ha tegnap kezdődött volna... Fiatal ügyvé­dek itt próbálgatják ki, hogy elég szúrós-e az új szemüvegük tekintete, valamint itt tálalják fel azokat a bölcsességeket, törté­nelmeket, tudományokat, amelyeket könyvekből, folyóiratokból magukba szed­tek. Itt kiáltozzák a frakkjában szálldosó pincér után a francia és az angol újságok cí­meit — természetesen ügyelve arra, hog)' mondanivalójukba némi elmésséget is ke­verjenek: így gyakran szólítják a pincért pincellérnek, pincnöknek, pincőrnek, amint ez már a század eleji tréfás emberek is Krúdy Gyula: Ady Endre éjszakái. Bp., 1989.38. old. A főpincérben Reisz Gyulát tisztelhetjük, a New Yorknál szólunk róla. u Szabó Ede, I. m.,

Next

/
Oldalképek
Tartalom