Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)

MŰVÉSZETI KÖZPONTOK, MŰVÉSZNEGYEDEK - BERECZ ÁGNES Festők, mítoszok, Párizs

vizén lebegő csónakjában pedig Monet festi az argentctiil-i hidat. Város lakás A párizsi művészvilág szociális helyzetükben, nemzedéki hovatartozásukban és festői elveikben közös tagjai kávéházi asztalos baráti társaságokká szerveződtek. Festészetükben a barátság-képek típusát idéző, műfajilag a (csoport)portré és az életkép közt ingadozó zsánerhibridek az önreprezentáeió sajátos formái. Fantin-Latour Hommage á Delacroix-'ydn festők (Legros, Manet, Whistker, Fantin-Latour) és kritikus (Champfleury) együtt tisztelegnek Delacroix önarcképe előtt. Frédéric Bazille saját műtermének enteriőrjéről festett képén (Műteret/i a Condamine utcában) Monet, Manet, Zola, Sisley, Renoir és Edmond Maître élnek társas életet; Fantin egy másik, Manet műtermét ábrázoló képén (A batignolles-i műterein) az előbb felsoroltak mellett ott ül a kritikus, festő, szobrász, író és metszetgyűjtő Zacharie Astruc, Manet jó barátja is. Tűi a műtcrcmábrázolásokon és a festők, valamint a kritikusok portréin — ilyenek például Manet Zoláról, Mallarméről és Astrucről festett képei vagy Degas portréi a kritikus Edmond Durantyról és Diego Martelliről — a párizsi zsánerjelenetek főhősei is gyakran művészek, szinte kivétel nélkül a kép festőjének köréből kikerülő kollégák, közeli barátok voltak. Degas Zongorajáték című zsánerportréjának főszereplője a nagypolgár Manet, aki — enyhén szólva előnytelen pózban — egy kanapén fekve hallgatja a szintén előnytelen pozitórában — hosszában elvágva — megfestett Madame Manet zongorajátékát. Degas A Louvre-ban című képének elegáns, szépkalapos, hosszú esernyős parisienne kiállításnézője pedig nem más, mint Alary Cassatt, a Párizsban élő amerikai festőnő, Manet és Dcgas baráti körének tagja. Az 1860-as évektől a w/?

;-asztalok és magánszalonok körül szerveződő művészkörök mellett több, a művészet hivatalos intézményrendszerével szemben álló tényleges társaság alakult. 1863-ban, a Salon des Refusés megrendezésének és az Ecole des Beaux-Arts megreformálásának az évében, a grafikus Félix Braquemond vezetésével megkezdte működését a Société des Aquafortistes, az impresszionisták pedig 1874-ben, első kiállításuk előtt hozták létre Société anonyme elnevezésű társaságukat. A független művészkörök szerveződése, a baráti és elvi összetartozások intézményesítése Párizsban, a művészi önreprezentáció új formái pedig a párizsi élet képein keresztül valósultak meg. De milyen volt Courbet és Manet párizsi élete, képek nélkül? Míg Gustave Courbet párizsi ismeretségeinek nagyobb része Bohémiában, kisebb része a bizonytalan egzisztenciájú szocialista entellektüelek körében kötetett, addig Manet párizsi közege hozzá hasonlóan jómódú nagypolgári művészekből és műértőkből, progresszív, republikánus, de semmi esetre sem szocialista kritikusokból és litetátus emberekből állt. Courbet az utca, Manet pedig a boulevard festője volt — és ha az ój Párizs szerkezetét, nyilvános tereit, a korabeli sajtó szövegeihez hasonlóan,