Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)
MŰVÉSZETI KÖZPONTOK, MŰVÉSZNEGYEDEK - BERECZ ÁGNES Festők, mítoszok, Párizs
rülvc bandukol" akkor is, amikor Bargetonné „kétségbeejtő sorait" megkapja — Lucien Walter Benjamin f/â?ieur-]ének prototípusa: azért sétál, hogy vigasztalást, menedéket keressen a tömegben. 12 De nem Lucien az egyetlen, aki Párizs felfedezésének, befogadásának és megértésének koreográfiáját megelőlegezi a Párizs-festők, Manet és generációja számára. A század második felében fiatal művész-hősök egész sota testesítette meg a párizsi élet élményét, a város színtereinek és lakóinak tevékenységét. Ahogy Claude Lantiét, Zola Párizs gyomra című regényének festő-narrátora számára a Les Halles káposztahegyei, sonkái és gyümölcsei formák és színek modernista kavalkádját, festői témákat és inspirációt jelentenek, úgy válnak a Tableaux parisieu-í író Baudelaire számára allegóriává az eltűnő régi Párizs negyedei és az új város házai és palotái. A kávéház, az opera, a lóverseny, az utca, a sugárút, a boulevard, a csatornák, később a metró, a vásárcsarnokok és pályaudvarok, azaz a Párizsban zajló mindennapi élet nézésre, fogyasztásra és használatra teremtett helyszínei és terei az 1850-es évektől, Haussmann báró átalakításától kezdve új műfajt teremtenek: az urbánus ikonográfia motívumaira épülő, köznapi életet ábrázoló képekét. Jean-François Raffaelli Párizsleltára, a Les Types ele Paris képei montmartre-i nyomortanyákat és előkelő boulevardier-kex. egyaránt ábrázoltak; Monet, Pissarro és Renoir a fotografikus légifelvé12 Walter Benjamin: i. m. 54. old. 13 „Áh, tout voir et tout peindre (..) la vie telle qu'elle passe dans les rues, la vie des pauvres et des riches, aux marchés, aux telek beállításához hasonlóan, Nadar fotóinak madárperspektíváját ismételve festették meg a Párizs sugár- és körútjain hömpölygő tömeget. A klasszikus veduta típusának impresszionista átfogalmazásai mellett Sisleyhez és Bazille-hoz hasonlóan megfestették a párizsi külvárosok ipari idillképeit is. Mindent megfestettek. Úgy, ahogy Zola hőse, Claude Lantier a L'Œuvre-bcn mindent látni akart és mindent meg akart festeni. 13 Vagy ahogy Nadar, Le Secq, Marvillc, Jouvain és Atget fotografálta a vátos minden szögletét és terét, építészeti ornamensét, hirdetőoszlopát és parkját. A várost és a benne lakókat festeni, írni, dokumentálni, enciklopédikus igénnyel regisztrálni kívánó festők, grafikusok, fényképészek, írók és publicisták motívumok, típusok és helyek sokaságát vonultatták fel és kölcsönözték egymástól. Az irodalom és a vizuális művészet közt a kölcsönzések és adaptációk nemcsak a Párizs-ikonográfia konvencióit, de művészek és művészetek hálózatait, köreit is feltérképezhetővé, sokszor láthatóvá tették. Edouard Manet és a Párizs-ikonográfia festőinek képein a korabeli élet valóban szinte minden aspektusa helyet kap, dc nem hiányoznak a korszak Párizsának művészvilágához tartozók hol rejtett, hol reprezentatív portréi sem: Párizs és a város — akár a modell, akár az alkotó szerepében megjelenített — művészei együtt teremtik közös legendájukat: a Zene a Tuilériák kertjében elegáns urai és pózoló szépasszonyai mellett ott áll Baudelaire is, a Szajna courses, sur les boulevardes, au fond des ruelles populeuses ..."EmileZola:L'Œuvre. Paris, Gallimard, 1983.67. old.
