Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)

ESZMÉK A KÖZTEREKEN - NAGY ILDIKÓ Az emlékműszobrászat kezdetei Budapesten

már európai színvonalú mesteriskolát teremthet, mégpedig abból a pénzből, amely a Deák-szoborra gyűjtött összegből megmaradt. Az epreskerti épületet Gerster Kálmán tervezi, Stróbl pedig berendezi olyan fantáziával és leleménnyel, amelynek eredménye eg)' különc művész méltó környezete, igazi kuriózum. Rajta kívül a generáció több tagja lesz még szobrász-tanár, és az oktatás különböző szintjein helyezkednek el. Szász Gyula a II. kerületi reáliskola nagy hagyományú intézményében (ahol korábban Izsó Miklós is tanított a Mintarajztanoda létrejötte előtt), Vasadi Ferenc az Iparrajziskolában, Mátrai Lajos az Iparművészeti Iskolában, Szécsi Antal a Műegyetemen tanít mintázást. Ez a generáció tehát meghatározza a szobrászképzést, a szobrászati ismereteket és ízlést, ami a századforduló után majd komoly konfliktusok forrása lesz, hiszen szemléletükön az idő hamar túlhalad. Az 1880-as években azonban még övék a jövő. 1880-ban egyszerre három pályázatot hitdetnek meg: az Operaház és a Hadügyminisztérium szobraira, valamint a Deák-mauzóleum géniusz-alakjára. Ezt rövidesen követik a Vigadó díszítésének többlépcsős pályázatai, majd 1886-ban az Arany János emlékműé. Kilenc művész vesz részt rajta, és a pályázat előrevetíti a következő évtizedek nagy versengéseit Stróbl Alajos és Zala György között. De rajtuk kívül is a szobrászok egész serege dolgozik különféle megbízásokon. Csupán az Országház épületén 253 szobrot helyeznek el, de ekkor épül ki a Sugárút palotasora, szaporodnak a vidéki emlékművek és 1889-ben a Huszár 18 Magyar királyi szobrászati iskola. In: Vasárnapi Újság, 1889. november 17.753-754. old. Adolf-síremlékre meghirdetett pályázattal elkezdődik az igényes, figurális síremlékek hosszú sora is. A pályázatot Donath Gyula nyeri, aki ettől kezdve tíz éven át sztár, „a temető szobrásza" lesz. Ez bizonyos specializálódásra is utal, mint ahogy az is, hogy a Műegyetemen oktató Szécsi Antal kedvelt szobrász az építészek körében. Egyelőre azonban oly sok a megbízás, hogy mindenkinekjut, még egy-egy kisebb emlékmű is, főleg vidéken. 1896-ban, a millennium évében nyolc emlékmű áll Budapesten (a Flentzién kívül): József nádoré, Eötvös Józsefé, Széchenyi Istváné, Petőfi Sándoré, Deák Ferencé, Arany Jánosé, a budai Honvédemlék a vár 1849-es bevételekor elesettek emlékére és Ybl Miklósé. Mindegyiket közakaratból és közadakozásból emelték a közeimólt megbecsült személyiségeinek vagy hőseinek emlékére, akiket sokan még személyesen ismertek. Ez a személyesség szűnik meg a következő években. A szó szoros értelmében vett történelmi emlékművek sorozata a millenniumi emlékekkel kezdődik. Az előkészületek 1881 óta tartottak, a fővárosi közgyűlés akkor intézett felterjesztést az országgyűléshez egy ezredévi emlékmű ügyében. A parlament a törvényt 1896. április 21-én szavazta meg (1896: VIII. törvénycikk), a király május 17-én szentesítette. A honalapítás megörökítésére szolgáló emlékek: a budapesti ezredéves emlékmű, a Szent István szobor és az országos hét emlékoszlop, közülük ötöt még ugyanebben az évben fel is avattak. A Szent István szobor (amelyre a gyűjtés 1863 óta folyt) 1906-ra készült el államköltségen, a millenniumi