Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)
MŰVÉSZEK ÉS POLGÁROK: TÁMOGATOTTAK ÉS TÁMOGATÓK - MRAVIK LÁSZLÓ Budapest műgyűjteményei a két világháború között
réteg tagjai mindennapos munkájuk, sztárteljesítményük, jogdíj-jövedelmeik, tervezői tevékenységük stb. révén teremtették meg egzisztenciájukat. A színházi világ egyes vezető képviselői, főleg színészek tartoztak ide, valamint orvosok, építészek, egyetemi tanárok és magas jövedelmű írók. Ide sorolhatók például Nádor Henrik és Gombaszögi Frida színészek (képek), Miklós Andor ügyvéd (modern magyar művészet), Beöthy Zsolt egyetemi tanár (a legnagyobb magyar ókori egyiptomi gyűjtemény), Szegő Miklós ügyvéd (régi németalföldi és magyar festmények, rajzok), Hirschler Henrik orvos (kincstárnyi ötvösgyűjtemény) vagy Máriássy Zoltán diplomata (keleti, főleg török gyűjtemény, textil és szőnyeg, továbbá régi olasz képek 24 ), valamint egy Mányoki Ádámnak tulajdonítható érdekes képmás. Friedmann Ignác jogász bibliai tárgyú munkákat, főleg zsidó liturgikus, továbbá az ünnepkörökkel kapcsolatos tárgyakat gyűjtött, tehát főleg régi zsidó ezüstöket és kéziratokat, valamint ókori héber érmeket, pénzeket. Az ő tulajdonában volt a legnagyobb magyar judaikai anyag, amelynek a világon is alig akadt párja 25 . A legkiválóbb augsburgi, magyar, lengyel, litván ötvösök különleges, rendkívül ritka kincseit sikerült Friedmann-nak összeszednie. A fenti csoporthoz tartozó műgyűjtők közül az említettek kiemelése igencsak esetleges, mert itt már a gyűjtők százai lennének felsorolhatok, s az sem lenne tanulság nélküli. 24 Mravik L, i. m., 367-372. old. 25 Hoffmann Else: Dr. Friedmann Ignác mú'gyújteménye. Zsidó Mecénások A műgyűjtők közé újonnan beállók, akiknél a családi hagyományban még nem szerepelt komoly formában a kultúra intim, mindennapi átélése, természetesen gyakrabban fordultak saját koruk művészei felé, aminek több előnye is volt. Ezek az előnyök éppenséggel nem anyagi jellegűek. Kétségtelen, hogy a mindenkori „modern" gyűjtőnek nem kellett szembenéznie azzal, hogy az eredeti helyett csak másolatot, utánzatot, rossz esetben hamisítványt sóznak rá. A másik előny a művésszel való személyes kapcsolattartás volt, valamint a némiképp bohém, de a jó modor keretein belül tartható, gyakran irigyelt társasági élet lehetősége. Magyarország a két háború közt is megtermetté a maga mecénás-gyűjtőit, akik nagyon jelentős, mondhatni, döntő szerepet játszottak abban, hogy megteremtődjenek a kor művészeinek egzisztenciális feltételei. Mellesleg azok is elég gyakran vásároltak élő művészektől, akiknek eszébe sem jutott, hogy az így megvett képeket gyűjteményük részévé tegyék; a művészettámogatás a vagyonos rétegektől elvárt magatartás volt, és a korabeli sajtó e vásárlásokat gyakran hírül adta. Most azonban ezekre nem térünk ki, hanem csak azokat említjük, akikben megvolt a kor művészetének felemelésére irányuló küldetéstudat is. A mecénás-típus közismert példája volt Fruchter Lajos, aki a bankszakmában ért el ezüstmunkák. In: Múlt és Jövő, 1927. április.; Mravik L, i. m., 196-208. old.
