Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)
MŰVÉSZEK ÉS POLGÁROK: TÁMOGATOTTAK ÉS TÁMOGATÓK - MRAVIK LÁSZLÓ Budapest műgyűjteményei a két világháború között
magas állást, pénze tehát volt bőven. Vásárlásai eleinte a szokványos mederben folytak, s megszerzett képeinek kiválasztásában Fruchter nem tért el a konvenciótól; az idősebb Markó Károlytól a már befutott Rippl-Rónai Józsefig terjedt az általa kedvelt festők skálája. Az 1920-as években azután nagy számban vett festményeket Gzóbel Bélától, Szőnyi Istvántól, Berény Róberttől, Derkovits Gyulától, majd a harmincas évektől kezdve Bernáth Auréltól és másoktól is. Néhány különálló zsenit leszámítva a Gresham-kör művészete állt hozzá a legközelebb, de időről időre behódolt egy-egy más, félig befutott művészcsoportosulásnak is. Megjegyzést érdemel villájának sajátos berendezése, ahol az emeleten, a családi élet színterén helyezte el a régi, klasszikus munkákat, a társasági élet színterén, a földszinten pedig a maguk korában meghökkentő moderneket. Fruchter Lajos ezzel a lépéssel igen sokat tett azért, hogy a modern mesterek munkáit jobban vásárolják, mint azelőtt, s ha némelyek csak a divat kedvéért, s nem ízlésük csiszoltsága okán lettek is képvásárlóvá, ez is szerfelett hasznos volt. A sznobizmust nem szabad lebecsülni, mert végül is hatékony kultúraés művészetpártolási eszköz 26 . A Fruchtervilla földszinti szobáiban lényegében közszemlére tett képek és szobrok alapján alakította ki a maga modern berendezését Jakobovits Jenő, Cseh-Szombathy László, Oltványi Imre és Radnai Béla. Jakobovits Jenő alapjában véve persze inkább csak a pénzt adta, az igazi gyűjtő a felesége, egy szépséges pesti kékharisnya volt, aki legin26 Péter A.: Fruchter Lajos gyűjteménye. In: Magyar Művészet, 1931.61-110. old.; Bodnár E.: Fruchter Lajos gyűjteménye. In: A Művészettörténeti Munkaközösség Évkönyve, Bp., 1953. kább azokat a műtárgyakat kedvelte, amelyek az akkori „mondén", bohémekkel kacérkodó világgal, az ój filmkultúrával, Molnár Ferenc színházi világával voltak összefüggésbe hozhatók. Nem véletlen, hogy a gyűjtemény sztárja Márffy Ödön, a legvirtuózabb magyar festők egyike volt, akit a drámai mélységek nem túlságosan érintettek (nincs persze szó felszínességről, csupán a napos oldal szeretetétől). Egészen más volt Radnai Béla, aki a társadalmi kérdésekkel, az emberi létezés problémáival viaskodó, olykor kritikus, kíméletlen mesterek gyűjtője volt. Flázában Der- kovits Gyula, Dési Huber István, Szőnyi István, Bernáth Aurél, Egry József jelentették a hangadó irányokat. A „Fruchter-típusú" magángyűjtemények közül ez utóbbi volt az egyetlen, melyet többé-kevésbé sikerült épen tartani, s így ma is tanulmányozható. Hatalmas métetű magyar magánképtár volt a beczkói előnevet használó Bíró Henrik és Wolfner József tulajdonában. Előbbi27 ben az alföldi mesterek jeles képei jelentették az újdonságot, de csaknem teljes szélességében szemléltetni tudta a 20. század magyar piktú ráját — ám eléggé szigorúan távolt tartotta magát a legmodernebbektől. Wolfner József, a neves könyvkiadó gyűjteményében ismét csak Mednyánszky László, továbbá Egry József, Nagy István, Medgyessy Ferenc voltak a főszereplők. A mecenatúrát is felvállaló magyar művészetbarátok súlya a két világháború közti magyar művelődés egészében nem volt igazánjelentős, ez a réteg mégis megfelelt fel27 Lázár B.: Beczkói Bíró Henrik gyűjteménye. Ernst Múzeum, Bp., 1934.
