Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)
MŰVÉSZEK ÉS POLGÁROK: TÁMOGATOTTAK ÉS TÁMOGATÓK - MRAVIK LÁSZLÓ Budapest műgyűjteményei a két világháború között
Az arisztokrácia két világháború közti budapesti műgyűjteményeinek egy része azonban nem vidéki birtokokról származott, hanem részben Pozsonyból, nagyobbrészt pedig Bécsből 2 . Utóbbi helyről igen jelentős, a bécsi ízlésnek megfelelő tárgyak, nagyobbrészt festmények kerültek Budapestre, emellett elsősorban bécsi porcelán. A bécsi palotával is rendelkező magyar főurak hazaköltözését vag)' legalábbis családi központjuk és műgyújteményeik M agyarországra helyezését közismert okok motiválták. A magyar politikai élet és közigazgatás dualizmuskori átalakulása folyamatosjelenlétet igényelt; a kultúrjavak hazahozatalának oka pedig a hazafias korszellemben keresendő, számára ugyanis a nemzeti művelődés kérdéseinek központi jelentőségük volt. Köztudott az is, hogy a dualista Monarchia létének utolsó három évtizedében megnőtt a magyar nagypolgárság gazdasági és társadalmi sólya. A magyar főváros burzsoáziájának legbefolyásosabb rétege a zsidóság köréből került ki; tagjai gyakran nemességet, a legsikeresebb családok pedig bárói címet nyertek. A műgyűjtés világában ezek a családok éppúgy óriási szerepet játszottak, mint ahogy a századforduló és az azt követő időszak magyar művészetének és művészeti életének támogatásában is. S bár a magyar zsidóság szerepe a vidéki városokban és a kisebb településeken is jelentékenynek tekinthető, vidéken alig voltak műgyújteményeik. Hiba lenne, ha erre a tényre pusztán az anyagi javak eloszlásában keresnénk magyarázatot. A kérdés az, hogy két, nagyjából azonos vagyonú család közül az egyik miért lett mecénás és műgyűjtő Budapesten, s miért nem lett az a másik például Aradon? Ha a budapesti nagypolgári magángyűjtemények jellegét jobban megvizsgáljuk, arra a következtetésre jutunk, hogy ezek az anyagok kialakulásuk korai, 19. század végi korszakában még a fővárosi magánpaloták műgyűjteményeit követték, az 1910-es évektől kezdődően azonban már nem: ekkor már inkább a múzeumi kiállítások által sugallt értékrendet és megjelenési formákat vették mintául. A feltett kérdésre tehát a válasz az, hogy a különbség oka a fővárosban rendelkezésre álló minták követésében áll. E ténynél azt is érdemes figyelembe venni, hogy a fővárosi nagy magánpaloták gyűjteményeit olykor megnyitották a nyilvánosság előtt, s publikációk is jelentek meg róluk, a minták tanulmányozása tehát nem volt különösebben nehéz. Vidéken ezek a példák szinte sehol sem léteztek még; a kastélyok általában nem a városokban voltak, így azok mintaértéke alig érvényesülhetett. S a zsidó nagypolgárság közéleti, politikai és rangbéli emelkedése is Budapesten állt leginkább 2 Közismert, hogy eredetileg Bécsben volt az Esterházy hercegek képtára. Lásd: Meiler Simon: Az Estetházy-képtár története. Bp., 1915. Pozsony legnevesebb gyűjteménye régebben a Wiczay-féle képanyag, utóbb a gróf Pálffy-gyűjtemény volt, lásd: „Verzeichniss der Gemälde aus der Graf Viczay-schen Verlassenschaft, welche zu Pressburg in Ungarn im Verfolgte des Jahres 1833... öffentlich versteigert werden. Pressburg", 1833.; Pereg ri ny J.: Erdődy grófPólffy Ionos hagyatékában összeírt festmények, miniatűrök és grafikai lapok. Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum állagai, 191Ü. Bp., 1910.
