Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)

MŰVÉSZEK ÉS POLGÁROK: TÁMOGATOTTAK ÉS TÁMOGATÓK - RÓKA ENIKŐ Ernst Lajos gyűjteménye és az Ernst Múzeum

mennyire nem éreztette hatását e piacon. A hazai müvásárló közönség anyagi ereje tehát nem csappant. Ez azonban csak az egyik tényező volt, amiért Ernst bízhatott abban, hogy vállalkozása sikeres lesz. Más részről ugyanis az inflációtól félő tőkeerős vásárlók maradandó értéket, jó befektetést láttak a műtárgyvásárlásban, a határok lezárásával pedig az egész európai műpiac átalakult. A központi hatalmak országai számára olyan fontos lelőhelyek záródtak el, mint Itália, Franciaország vagy Anglia, ami által felértékelődött a közép-kelet-európai régió. Immár innen igyekeztek beszerezni bécsi, berlini kereskedők a műtárgyakat, melyeknek az értéke is jelentősen megnőtt. Elkezdődött a műtárgyak kiáramlása az országból, ami azt a veszélyt hordozta magában, hogy kulturális javaink külföldön szétszóródnak. Ernst 1917-ben, első aukciójának katalógusában hangsúlyozta, hogy célja ennek megakadályozása volt. Valószínűleg e hazafias cél azonban csak részben játszott közre az aukciók megindításában. Valójában ebben a helyzetben a műkereskedelem kitűnő üzleti lehetőség volt, melyet Ernst józanul felmért. A műtárgyak honi árverezése nagyobb lehetőséget nyújtott a hazai közönségnek a vásárlásra, de nem jelentette azt, hogy külföldiek nem jutnak hozzá a tárgyakhoz, sőt ezekre szükség is volt, hogy licitjeikkel az árakat fenntartsák. Ennek felismeréséről árulkodik az a tény, hogy Ernst már az első aukción osztrák és német szakértőket is bevont a kata73 A Gyűjtő WS. 1-3. sz. 49. old. 74 Az Emsf-Muzeum aukciói I. Holitscher Róbert építész gyűjteménye. Katalógus. Bp., 1917. 75 Rippl-Rónai József háborús festményeinek és rajzainak kiállítása. Ernst Múzeum Katalógus, Bp., 1915. Lázár Béla, i. m., 1922. 10., 16. old. lógus munkálataiba, akik a külföldieknek is garanciát jelentettek.

4 Az aukciók lebonyolításához a megfelelő hely biztosítása nem jelentett problémát Ernst számára. A múzeum ugyan a háború kitörése után bezárt, termeinek többségében hadikórház működött; de az 1915-ben megrendezett Rippl-Rónai tárlat után újra megindultak a kiállítások. Ettől kezdve az időszaki kiállítási termek felszabadultak, és váltakozva hol az aukcióknak, hol a kiállításoknak adtak otthont.

75 Az első aukciót fővárosi engedéllyel 1917. február 28. és március 5-e között tartották meg, melyen Holitscher Róbert műépítész porcelángyűjteményének elárverezésére került sor. Az aukciókat Ernst és Lázár Béla, majd a második aukciótól kezdve Holitscher Róbert szervezte, és Steiner Lajos régiségkereskedő vezette. A katalógusok összeállításában, a tárgyak leírásában Csányi Károly, az Iparművészeti Múzeum igazgatója és dr. Térey Gábor, a Szépművészeti Múzeum Régi Képtárának igazgatója működött közre; személyük az aukciók színvonalának és szakmai hitelének garanciájául szolgált. Az első aukciókról fennmaradt levéltári iratok tanúsága szerint ezek jelentős anyagi haszonnal jártak.

6 Az 1888/XXII. törvénycikk alapján a főváros illetőségébe tartozott az aukciós engedélyek alkalmankénti megadása. Ernst többször kérelmezte az állandó árverési jogot, évenként kétszer tartandó aukcióra. Valószínűleg 1919-20 körül kapta meg az 76 Lázár Béla, i .m., 1922.16-1 7. old. A BFL-ban a négy első aukció iratanyaga maradt fenn. Holitscher Róbert, Kilényi Hugó, Gróf Vay Péter és kisebb gyűjtemények, valamint Dr. Balassa Istvánné és más magángyűjtemények anyagaiból 1917-ben és 1918-ban megrendezett aukciók irotai.