Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)
MŰVÉSZEK ÉS POLGÁROK: TÁMOGATOTTAK ÉS TÁMOGATÓK - RÓKA ENIKŐ Ernst Lajos gyűjteménye és az Ernst Múzeum
teljes mértékben azonosult és amelyet kiállításán is kifejezésre juttatott. 71 Ernst múzeumában a nemzeti hősöknek, a kultúra nagyjainak a művészet által megnemesített, idealizált felfogása érvényesült. Otthont adott a képzőművészek, írók, költők kultuszának, a történelem romantikus, heroikus ábrázlásainak. Az Ernst Múzeum a megnyitást követő években Budapest fontos kulturális központjává vált. A lapok az időszaki kiállításokról rendszeresen beszámoltak, a múzeumban rendezett előadások szélesebb közönség érdeklődésére is számot tarthattak. Ernst így a Nemzeti Szalonból való kibuktatása után is a művészeti élet elismert, központi személyisége maradt. Múzeumában többször rendezett régi művészeti kiállításokat magángyűjtemények anyagából, melyek eredményeként a gyűjtőkkel fenntartott korábbi kapcsolatai szorosabbá váltak. E kapcsolatok a későbbiekben, aukciói megindításakor rendkívül fontos szerepet játszottak. Aukciók 1914-ben meghalt Ernst apja, akitől csak a Damjanich utcai bérház egyhatodát örökölte, melyet rögtön eladott sógorának, Grünwald Vilmosnak. Ezzel lényegében egyetlen ingatlan, a Nagymező utcai épület maradt a birtokában, melynek jövedelme azonban nem volt elegendő arra, hog)' a múzeum és a gyűjtemény gyarapításának költségeit fezi Kalla Zsuzsa, i. ni., 1 994.67-90. old.; Ratzky Rita: Petőfi relikviák — az időben. In: Kalla Zsuzsa (szerk.): Kegyeletes irodalom. Petőfi Irodalmi Múzeum, Bp., 1997.144-151. old.; Ernst Lajos: Petőfi arcképei. Ernst Múzeum Katalógus, Bp., 1922. 72 Szurcsikné Molnár Erika: A Könyves Kálmán Műintézef tevékenységének története, lm ArsHungarka, 1985.2. sz. Klny. dezze. Ernst tisztán látta, hogy a gyűjtemény bővítése, az állandó vásárlások a tönkremenetel kockázatát hordozzák magukban. Világos lehetett számára, hogy ahhoz, hogy múzeuma tovább működjön és gyűjteménye megmaradjon, valamilyen jövedelmező vállalkozásba kell fognia. Mivel leginkább a műtárgyakhoz értett, és már kiterjedt kapcsolathálózattal rendelkezett ezen a területen, kézenfekvőnek tűnt, hogy művészeti aukciók rendezésével biztosítsa intézménye anyagi hátterét. A múzeum időszaki kiállításain — a Nemzeti Szalonhoz hasonlóan — a műtárgyak egy részét eladásra kínálta, de ez nem volt elég jövedelmező üzlet. 1906-ban a Könyves Kálmán Rt. rendezte az első nyilvános hazai árverést, majd az 1910-es években a Magyar Amatőrök és Gyűjtők Egyesülete — ismertebb nevén a Szent György céh — kisebb aukciókat tartott Budapesten 72 . Nagyobb aukciók rendezéséhez azonban megfelelő hely és tőke kellett, amivel a kezdetleges keretek között működő magyarországi műkereskedők nem rendelkeztek. Ráadásul kockázatos vállalkozásnak tűnt akkor, amikor vevők és eladók egyaránt megszokták, hogy a közeli Bécsben, vagy Berlinben, Londonban, Párizsban értékesítsék tárgyaikat, avagy vásároljanak. Az első világháború kitörése után a helyzet megváltozott. A Szent György céh lapja, A Gyűjtő 1915-ben arról számolt be, milyen meglepő sikerrel járt az előző év végén rendezett aukciójuk, a gazdasági pangás 165. old.; Lyka Károly szerint 1910-ben volt a Szent György céh első aukciója. Lyka Károly: festészeti életünk a millenniumtól az első világháborúig. Bp., 1953.102. old. Az aukcióra bocsátott műtárgyak jegyzékeit o Szent György céh lapja, A öyűjtő(szerk. dr. Siklóssy László) közölte.
