Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)

MŰVÉSZETI KÖZPONTOK, MŰVÉSZNEGYEDEK - KOVÁCS ÁGNES Kiállítási boom és műtárgytúltermelés Münchenben

hog)' a művész a babszem nagyságú arc szempilláit is megkülönböztetett figyelemmel kidolgozta, fizetett, mint a köles. Csoda-e, ha akkori lelki állapotomban nem láttam más kiutat, mint hogy magam is miniatűrt fessek? Ezért siettem újra Münchenbe. Ezért ragyoghatott miattam másnak a millenáris korzó, húzhatta Banda Marci..."" München művészeti metropolisszá válását és a nemzetközi művészeti piacon betöltött szerepét a már említett üvegpalotában (Glaspalast) megrendezett nemzetközi kiállítások alapozták meg. A MüncheniMűvész Szövetség, amely 1868-tól egészen 1892-ig, a Szecesszió létrejöttéig az egyetlen és kizárólagos jogi képviselője volt az egész müncheni művésztársadalomnak, viselte a kiállítások költségeit, valamint a szervezés és a lebonyolítás felelősségét. A bajor állam a Glaspalast térítés nélküli átengedésével, a kiállítási díjak összegének biztosításával, valamint a bajor államvasutak ingyenes rendelkezésre bocsátásával járult hozzá a kiállítások lebonyolításához. „A képzőművészeti kiállítások kedvező hatása a jelen művészeti életére már régóta ismert, de e kedvező hatás még csak növekedhet, ha ugyanez nemzetközivé is válik, és ennélfogva lehetővé teszi az összehasonlítást a nemzeti és az egyéni törekvések között. Ezek a kiállítások ugyanakkor bemutatják a művészet fejlődését, és az alkotások, amelyeket a közönség megvételre kiválaszt, felkelthetik a művészet iránti komoly érdeklődést, ami viszont elősegíti a művek színvonalának emelkedését" — inu Csók István: Emlékezéseim. Bp., Akadémiai Kiadó, 1990. 112. old. 12 Andrea Grösslein: Die Internationalen Kunstausstellungen. Der dokolta a szervező bizottság a kiállítások szükségességét. II. Lajos (1845-1886) úgy vélte, hogy ezek a kiállítások gazdasági jövedelmezőségük mellett növelik majd a bajor kormány és München nemzetközi presztízsét.

2 Már az első, 1869-ben megrendezett világkiállítás óriási közönségsikert aratott; becslések szerint mintegy százezer látogatója volt, amely valóban lenyűgöző, ha meggondoljuk, hogy München lakossága ekkor csupán száznegyvenezret tett ki. A nemzetközi kiállításon a legtöbb európai ország részt vett. Mintegy ötszáz képpel szerepeltek a müncheniek, háromszázzal az osztrákok (a magyar művészek ekkor még az osztrákokkal együtt állítottak ki, és csak 1883-tól volt külön termük). Háromszötven képpel képviseltették magukat a franciák, és majdnem ugyanennyi alkotással a többi nemzet, a hollandok, olaszok, spanyolok, amerikaiak és belgák. Összesen 3411 kép borította a 6648 négyzetméternyi kiállítási területet. Az 1869-es világkiállítás művészettörténeti jelentőségére és az akkori müncheni estékre Szinyei így emlékezik: „1869-ben megjelentek Münchenben a fontainebleu-iek és Courbet. Elámultam, hogy mennyire nekem adnak igazat, hogy még sincs olyan rossz szemem, amint azt rám fogták. Courbet és a francziák egészen megerősítettek a magam irányába. Boldog, ifjú napok voltak ezek. Ekkor ismerkedtem meg Leibi Vilmossal, aki épp úgy lelkesedett a francziákért, mint én... A festők abban az időben 'LettenbauernáP találkoztak, és mi valóságos propagandát csináltunk a franMünchener Künstlergenossenschaft im Glaspalast in München. 1869 bis 1888. Miscellanea Bavarica Monacensia 137. Band. München, Stadtsarchiv München, 1987.