Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)
MŰVÉSZEK ÉS POLGÁROK: TÁMOGATOTTAK ÉS TÁMOGATÓK - RÓKA ENIKŐ Ernst Lajos gyűjteménye és az Ernst Múzeum
zeti géniuszt kifejező műveket tartotta 49 számon. Ernst valamivel korábban ismerte fel a vázlatok értékét, mint ahogyan az általánosan elfogadottá vált. Gyűjteménye ebben volt igazán különleges és a század kilencvenes éveiben még egyedülálló. E tekintetben Ernst értékmentő szerepe is kétségtelen: gyűjteménye aukciójáról olyan pótolhatatlan vázlatok kerültek közgyűjteményekbe, melyek nélkül sokkal kevesebbet tudhatnánk a 19. századi történeti festészetről és mestereikről. Ernst a Nemzeti Szalon igazgatója Ernst azonnal alapító tagja lett a Nemzeti Szalonnak, melyet az Országos Magyar Képzőművészeti Társulatból kivált művészek hozták létre 1894-ben 0 , és amely rendszeresen megrendezte a műcsarnoki tárlatoknál ekkor még csak valamivel modernebb szemléletű kiállításait. A Szalon alelnöke 1898-tól Hock János képviselő volt, aki azonban zavaros művészeti nézeteivel, főként pedig Művészi reform című könyvével kiváltotta a művészek felháborodását, akik tömegesen léptek ki a Szalonból. Ebben a helyzetben 1901-ben Hock kénytelen volt megválni az intézménytől. « Székely Bertalan műveinek kollektív kiállítása. Nemzeti Szalon Katalógus. Bp., 1 900.1 5-18. old.; Székely vázlatairól és befogadásuk történetéről lásd: Szőke Annamária: „...ostoba angyalkákkal látszik üres óráiban". A kutató és elmélkedő Székely Bertalan-kép a kritikában és a művészettörténet-írásban. In: Székely Bertalan 1835-1910.MG Katalógus. Bp., 1999. 317-318. old. so MTA MKI Adattár 0-1-5/8231/1. Németh Lajos (szerk.): Magyar Művészet 1890-1919. Bp., 1981.129-130. old. . Hock bukása után Ernst Lajos vállalkozott arra, hogy mint ügyvezető igazgató rendbe szedje a Szalon ügyeit, és meggyőzze a művészeket, hogy térjenek vissza. Törekvései sikerrel jártak, ezután viszonylag hosszú, termékeny és békés időszak következett be a Szalon életében. Ernst igazgatósága alatt a rendszeres tárlatokon kívül gyűjteményes kiállításokat is szervezett, melyeken olyan neves 19. századi festők mellett, mint Zichy Mihály, Paál László vagy Madarász Viktor, bemutatkozhattak a modern magyar képzőművészet megteremtésében fontos szerepet játszó művészek is, így például Szinyei Merse Pál, Ferenczy Károly, Fényes Adolf, Iványi Grünwald Béla és Vaszary János. Emellett a nagy 19. századi francia festőket is bemutatta: barbizoniakat, impresszionistákat és posztimpesszionistákat láthatott a pesti közönség, de otthont adott Ernst a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Körének is. 52 Mindez kitűnően bizonyítja, hogy historizáló gyűjteménye és a 19. század történeti festőinek elismerése mellett nyitott volt a modernebb áramlatokra, a magyar művészet jövőjét nem a történelmi festészet újraélesztésében, hanem az európai tendenciákkal szinkron áramlatokban látta. A Nemzeti Szalon igazgatói posztjának elnyerésével Ernst aktív résztvevője lett a 51 Bende János, i. m., 191-192. old.,- Műcsarnok, 1901. január 20. 60-65. old.; Adótok a Nemzeti Szalon tízéves történetéhez. MNG Adattár 3565/ 939.; Hock János: Művészi reform. Bp., 1898.; Déry Béla: A Nemzeti Szalon művészeti egyesület tíz esztendeje 1894-1904. Bp., 1904; Szűcs György: „In Hock signo vinces" — Hock János és a nagybányaiak. In: Nagybánya konferencia. Szombathelyi Képtár, 1997. 52 M.I.É.N.K. Nemzeti Szalon Katalógus. Bp., 1 908.
