Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)
MŰVÉSZEK ÉS POLGÁROK: TÁMOGATOTTAK ÉS TÁMOGATÓK - RÓKA ENIKŐ Ernst Lajos gyűjteménye és az Ernst Múzeum
budapesti művészeti életnek, jelentós kapcsolatokra, tapasztalatokra tett szert, melyeket később saját múzeumában tudott kamatoztatni. Megismerte a kortárs magyar művészetet és magukat a művészeket is. Részt vett a kiállítások megszervezésében, lebonyolításában, a képek értékesítésében. A Nemzeti Szalonban kezdettől fogva árulták a tárlatokon a kiállított művek egy részét, melyek közül állami múzeumok, intézmények és magánemberek is vásároltak 53 , így Ernst gyűjtőkkel, múzeumok vezetőivel is mindennapos kapcsolatba kerülr. ü maga azonban csak akkor vásárolt egy kortárs festőtől, ha az önarckép, művészarckép, történeti tárgyú mű volt, amely beillett gyűjteménye koncepciójába. Pedig a visszaemlékezések alapján tudjuk, hogy agitációjának köszönhetően maradt itt a nagy francia mesterek több alkotása, tanácsaival gyűjtőket vett rá, hogy kortárs magyar művészektől vásároljanak. 54 Nemzeti Szalon-beli működésétől kezdve érezhető az az ellentmondás, mely szervező, kultúrpolitikai tevékenységének modernebb és gyűjteményének arehaikusabb szemlélete között feszült, és amely lényegében élete végéig megmaradt. Szinte hihetetlen, hogy a kortárs művészethez ennyire értő, a művészekkel szoros kapcsolatban élő gyűjtő mennyire kitartott eredeti elképzelése, a történeti tárgyú művek, hungaricumok gyűjtése mellett. Felmerül a kérdés: vajon nem volt-e több ez a gyűjtemény számára, mint rajongásának tárgya és a nép nevelésének eszköze? A nemzeti tör53 Németh Lajos (szerk): Magyar művészet 1890-1919. Bp., 1981.141-142. old. 54 Jeszenszky Sándor, i. m., 1938.159. old. 55 Ernst Lajos: Iványi Grünwald Béla. Nemzeti Szalon Katalógus. Bp., 1906.5-6. old. ténelem ilyen etőteljes hangsúlyozása nem takar-e valamilyen identitás-igényt? Mintha szerette volna magát 19. századi nemesi műgyűjtők leszármazottjának látni, és betölteni Jankovich hivatását. Különös Ernstnek ez a következetessége, de kiállításszervezői és gyűjtői tevékenysége mégsem egyszerűen ellentmondásos. Egyik 1906-ban keletkezett írásában a 19. századi akadémikus történeti festészet és a kortárs modern áramlatok közötti folytonosságot hangsúlyozta, melynek alapja a nemzeti karakter kifejezésére irányuló törekvés, ez különböző korszakokban különböző műfajokban és eltérő módon jelentkezett. 55 Számára a régi művészet gyűjtése és a modernek pártolása egyaránt nemzeti kulturális misszió volt, a két szférát ő csupán szétválasztotta. 1912-ben megalapított múzeumában a történeti gyűjtemény mintegy szilárd alapot teremtett a honi képzőművészet jelen állapotának bemutatásához, kifejezve a múlt és jelen művészete közötti kontinuitást. A Nemzeti Szalonban eltöltött években nemcsak a modern művészet pártolásának fontosságát ismerte fel Ernst, de rájött arra, hogy a nemzet néhány nagy művészének életműve külföldön van, és elsőrendű feladat ezeket hazahozni és itthon értékesíteni, hogy hazai múzeumokba és magángyűjteményekbe kerüljenek. Zichy, Munkácsy, Paál László Nemzeti Szalonban megrendezett kiállításának, Ernst szervezésének és kapcsolatainak köszönhetően e mesterek több jelentős alkotása itthon talált gazdára. 56 56 Ernst Lajos: Munkácsy Mihály 12 képe. In: A Nemzeti Szalon téli tárlata. Nemzeti Szalon Katalógus. Bp., 1903.5-6. old.; Zichy Miháiyművei. Nemzeti Szalon Katalógus. Bp., 1902; Paál László művei. Nemzeti Szalon Katalógus. Bp., 1902.
