Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)

MŰVÉSZEK ÉS POLGÁROK: TÁMOGATOTTAK ÉS TÁMOGATÓK - RÓKA ENIKŐ Ernst Lajos gyűjteménye és az Ernst Múzeum

művészi; megismert, mint a kiállítások szervezője levelezett velük, néha gyűjteményébe illő műveket rendelt meg tőlük. Madarász Viktort például 1897-ben már személyesen ismerte, tudjuk, hogy meglátogatta műtermében. 1900-ban Madarász egy Ernsthez írott meglehetősen arrogáns leveléből arra következtethetünk, hogy a gyűjtő megpróbált megszerezni egy Madarász anyjának tulajdonában levő képet, amit az nem adott. Ernst ennek ellenére tovább próbálkozott, amit a művész zaklatásnak fogott fel.

37 Madarász lányának, Adeline-nek a naplójából és az 1950-es években Székely Zoltán művészettörténészhez írt leveleiből néhány egészen apró részletre is fény derül, melyek arról vallanak, hogyan is kutatott Ernst a tárgyak után. Úgy tűnik, valóban nem riadt vissza a tapintatlan viselkedéstől sem, ha művek megszerzéséről volt szó. így írt erről Madarász lánya: „Mikor még a Városligeti fasorban laktunk, emlékszem az Ernst Lajos, aki akkor egészen fiatal ember volt sokat járt hozzánk. Mindig kutatott, kérdezte ebben a fiókban mi van, az a sok papirosféle a szekrény tetején micsoda? Nagyon ügyetlenül még a székre is állott s úgy iparkodott megállapítani mik vannak rajzolva a lapokra. — Képek vázlatait kereste és nem találta."

38 Egyszer egy ládából előhalászott egy „kis Hunyadi Lászlót", máskor rongyos vázlatokat vitt el.

3 Egy alkalommal igazi családi perpatvart okozott: „Egyszer tudom nagy veszekedés volt anyám halála után pár évvel, mert a német nevelőnő a nagytakarítási dühben a rongyos papírokat kidobta. (— így veszett el egy Kossuth írta nagy boríték Al Baracconéból —) Veszekedés közben aztán kiderült, hogy azt az Ernst elvitte, azt mondta az úgyis rongyos"

40 Ernst ezek szerint gyakori és közvetlenül fogadott vendége lehetett a Madarász-háznak, amit alkalom adtán ki is használt. Mindenesetre az 1900-as szóváltás után sem romlott meg viszonya a családdal. A családtagok informálták a gyűjtőt a házban megtalált vázlatokról, meglevő festményekről. 1903-tól kezdve egyre sűrűbbek a levélváltások, amit az 1904-ben a Nemzeti Szalonban rendezett Madarász Viktor retrospektív kiállítás indokolt. A művész pályáját nagyra értékelő Ernst Madarász 1917-ben bekövetkezett halála után 20 művet — kész, félkész festményeket és vázlatokat — „árengedménnyel" vásárolt meg a művész hagyatékából, ezek részben élete végéig gyűjteménye darabjai maradtak.

4

' Hasonló volt a helyzet Székely Bertalannal is. Ernst mindkét történeti festő iránt rajongott, és már gyűjtésének kezdetén törekedett arra, hogy műveiket, vázlataikat megszerezze. Székely egy 1897-ben Ernsthez írt levelének tanósága szerint a művészt igen meglepte és megörvendeztette, hogy Ernst régi vázlatait összevásárolta, és így megóvta a pusztulástól. Ezért önarcképét és még három vázlatát a mű36 Madarász Viktor levele Ernst Lajosnak, 1898. május 14-én Magyar Országos Levéltár (ezentúl MOL) R 277/602. 37 Madarász Viktor levele Ernst Lajosnak, 1900. november 2-án MOL R 277/599. 38 Madarász Adeline emlékiratai I. MTA MKI C-l-10/2477. 39 Madarász Adeline levele Székely Zoltánhoz, egyik é.n., másik 1953. május 26. MTA MKI MDK C-l-10/2446,2451. 10 Madarász Adeline levele Székely Zoltánhoz, 1953. május 25. MTA MKI MDK C-l-l 0/2450 11 MOL R. 277/583.