Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)
MŰVÉSZEK ÉS POLGÁROK: TÁMOGATOTTAK ÉS TÁMOGATÓK - RÓKA ENIKŐ Ernst Lajos gyűjteménye és az Ernst Múzeum
vesznek ajándékozta. Később Székely halála után örökösétől, Székely Árpádtól a maradék, számára érdekes vázlatokat is megvette. Levelezett Ernst Jankó János özvegyével is, akitől a fiainál levő képeket akarta megszerezni. írt Munkácsy feleségének Párizsba, bog)' férje portréját adja át, ám az nem tudott megválni tőle. Már 1898-ban kapcsolatban volt Than Mórral, akitől egy millenniumi vázlatot akart megvásárolni. 43 A század elejére a művészek már tudták, hogy ha vázlataik eladásáról van szó, érdemes Ernsthez fordulniuk. 1907-ben, amikor Kőrösfői Kriesch Aladár el akarta adni a boroszlói békekötést ábrázoló művének vázlatát, Emstnél érdeklődött: „mivel egyike legjobb vázlataimnak, mindjárt az Igazgató Úrra gondoltam" — írta. 44 Kevés adatunk van rá, de ezekből úgy tűnik, időnként konkrét műveket is megrendelt művészektől. 1898-ban az akkor Oroszországban élő Zichy Mihály arról számolt be lányának, hogy Ernst egy nagy művet rendelt meg nála, egy magyar Parnasszust. Zichy ugyan igen hízelgőnek találta a feladatot, de öregségére és elfoglaltságára való tekintettel visszautasította a megbízást. 45 1905 körül Glatz Oszkárt bízta meg Ernst, hogy neves kortársak portréit elkészítse. 46 Ernst valószínűleg már kezdettől fogva gyűjtötte jelentős történeti művek vázlatait. Eleinte ez amolyan „jobb híján" dolog volt, hiszen a kész képek ott függtek a közV AANG Adattár 5441/1954.; .MNG Adattár 21374/1982/1 -3. 43 MNG Adattár 5465/1354.; MOL R 277/4.; MOL R 277/01 7. 44 Kőrösfó'í Kriesch Aladár levele Ernst Lajoshoz, 1907. február 1. MNG Adattár 5609/1354. is Zichy Mihály levele lányának, Marie-nak, 1895. január 9. Zala Zichy Mihály Emlékmúzeum, Csicsery-Rónay István tulajdona. intézmények falán, azokat már nem tudta megszerezni. A levelezésekből azonban úgy tűnik, hogy egyre tudatosabban kutatott a vázlatok után, melyeknek jelentőségét a kortársak is kezdték felismerni. 1898-ban Esztegár László így írt erről: „Ernsztnek helyes érzéke azonban megsúgta, hogy ezeknek a nagy képeknek többé-kevésbé kidolgozott vázlatai művészeti és főleg művészettörténeti szempontból sokszor épen oly becsesek, mint maguk a kész művek." 47 A vázlatok autonóm műként való értékelése a romantika korában alakult ki, de igazán csak az impresszionizmus esztétikájának győzelmével, a 20. század elején vált evidenciává Magyarországon. A romantikus felfogás szerint az arc- és kézjegyekben az emberi karakter, művészek esetében maga a művészi zseni és végső soron a nemzeti géniusz nyilatkozik meg. 4 Ernst, akire rendkívül nagy hatással volt a művészkultusz, éppoly értékesnek találhatta a művészek vázlatait, melyeken keresztül a művész zsenije kifejezésre jut, mint a befejezett műveket. Emellett valószínűleg izgatta, hogyan, milyen fázisokon keresztül születtek meg a kész vásznak, milyen változások történtek a kompozíciókban. Belátván, hogy csak részben tud kész történeti művekre szert tenni, és felismerve a vázlatok dokumen tat ív-művészettörténeti és művészi értékét, szinte ezek gyűjtésére specializálódott. A közönség pedig, Esztegár megjegyzése alapján úgy tűnik, a száZichy Mihály ismeretlen barátjához írott levele MOL R277/281 46 MNG Adattár 3575,5565,5577-5579,5580,5583,5587, 5600/1354. 47 dr. Esztegár 1898,i.m., 725. old. 48 Sinkó Katalin: A vázlat mint a nemzeti géniusz kézjegye. In: Sub Minerváé Nationis Proesiáio. Bp., 1989.192-202. old.