Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)

MŰVÉSZEK ÉS POLGÁROK: TÁMOGATOTTAK ÉS TÁMOGATÓK - RÓKA ENIKŐ Ernst Lajos gyűjteménye és az Ernst Múzeum

rú forrásértékű műtárgyakat is, mégsem ez vált gyűjteménye jellemzőjévé. A hiteles művekkel egyenrangúan kezelte a múlt században keletkezett történeti festmé­nyeket, melyek számban is felülmúlták a kortárs ábrázolásokat, különösen a régebbi idők történetére vonatkozóan. Későbbi ki­állításain nem választotta szét eredetiség szempontjából az anyagot, ahogyan ezt a századfordulón megjelent történeti mun­kákban sem tették meg a tudós szerzők és szerkesztők. Ernst egyszerre volt a nemze­ti história és művészet rajongója, gyűjte­ménye így nem más, mint a művészi géni­usz által megelevenített, képes történe­lem. Ebben korabeli, hitelesnek tekinthe­tő ábrázolások helyet kaptak ugyan, de az általános célnak alárendelve: feladatuk el­sősorban az, hogy életre keltsék a történel­met. Az amúgy is ösztönösen a képek iránt vonzódó fiatalember egy velencei utazás, a Doge palota kiállításának, és a korábban már a Nemzeti Múzeumban látottak hatá­sára indult el azon az úton, melyen élete végéig következetesen haladt. Mindenek­előtt a nemzeti történelem képeit gyűjtöt­te, ami egyben eltérést jelentett az általa nagyrabecsült Jankovich Miklós koncepci­ójától. Legalábbis kezdetben. Jankovich Miklós példája Egyetlen, saját gyűjteményéről írott kis összefoglalójában Ernst ig)' emlékezett Jankovichra: „A legnagyobb magyar műgyűj­tő Jankovich Miklós volt. Legkiválóbb érde­me az, hogy elsőnek ismerte föl idehaza azt 22 Emst Lajos 1912, i. m., 3-4. old. a fontos szerepet, amelyet egy nemzeti mű­gyűjtemény valamely ország kultúrájának megítélésénél betölt, felösmerte azt, hogy az a nemzet, amely emlékeit, kincseit be tudja mutatni, már bizonyos magasabb kulturfejlettséget ért el. (...) céljául tűzte ki hát, hogy a magyar hajdankort felidézi.(...) Amikor gyűjteni kezdtem, Jankovich Mik­lósnak ezek a nemzeti kultúrában gyökere­ző gondolatai még ismeretlenek voltak előt­tem. De amíg ő könyveket, okiratokat, ér­meket és ötvösműveket gyűjtött első sor­ban, addig én képek gyűjtésével kezdtem gyűjteményem alapját lerakni." 23 Világosan kiderül e néhány mondatból, hogy Ernst nem Jankovich hatására, az ő életművének ismeretében fogott hozzá a gyűjtéshez. Mégis valószínű, hogy igen ko­rán, talán már az 1880-as évek végén a Nemzeti Múzeum könyvtárában kutatva találkozott a nevével, a múzeumba beke­rült anyagával. Itt ismerhette meg Janko­vichnak és gyűjteményének szemléletét, és ez, ha nem is közvetlen inspirációt, de igazolást jelenthetett számára: ő is helyes irányban halad. Hiszen mindkettőjük alap­vető törekvése a dicső nemzeti mólt feltá­rása, a múlt emlékeinek megmentése és összegyűjtése, ezáltal a hajdankor nagysá­gának igazolása és a nemzeti művelődés 23 • ' ^ szolgálata volt. Világos azonban, hogy egé­szen másként viszonyult e múlthoz a 18-19. század fordulójának tudós gyűjtője, mint majd egy évszázaddal később egy nemzeti lelkesedéssel fűtött, művészetért rajongó ifjú. Jankovich elsősorban forrásér­tékű hungaricákar, kéziratokat, oklevele­ket, könyveket és a magyar művészet múlt­23 Belitska-Scholtz Hedvig (szerk.): Jonkovich Miklós, o gyűjtő és mecénás (1772-1846). Tanulmányok. Bp., 1985.

Next

/
Oldalképek
Tartalom