Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)

MŰVÉSZEK ÉS POLGÁROK: TÁMOGATOTTAK ÉS TÁMOGATÓK - RÓKA ENIKŐ Ernst Lajos gyűjteménye és az Ernst Múzeum

rú forrásértékű műtárgyakat is, mégsem ez vált gyűjteménye jellemzőjévé. A hiteles művekkel egyenrangúan kezelte a múlt században keletkezett történeti festményeket, melyek számban is felülmúlták a kortárs ábrázolásokat, különösen a régebbi idők történetére vonatkozóan. Későbbi kiállításain nem választotta szét eredetiség szempontjából az anyagot, ahogyan ezt a századfordulón megjelent történeti munkákban sem tették meg a tudós szerzők és szerkesztők. Ernst egyszerre volt a nemzeti história és művészet rajongója, gyűjteménye így nem más, mint a művészi géniusz által megelevenített, képes történelem. Ebben korabeli, hitelesnek tekinthető ábrázolások helyet kaptak ugyan, de az általános célnak alárendelve: feladatuk elsősorban az, hogy életre keltsék a történelmet. Az amúgy is ösztönösen a képek iránt vonzódó fiatalember egy velencei utazás, a Doge palota kiállításának, és a korábban már a Nemzeti Múzeumban látottak hatására indult el azon az úton, melyen élete végéig következetesen haladt. Mindenekelőtt a nemzeti történelem képeit gyűjtötte, ami egyben eltérést jelentett az általa nagyrabecsült Jankovich Miklós koncepciójától. Legalábbis kezdetben. Jankovich Miklós példája Egyetlen, saját gyűjteményéről írott kis összefoglalójában Ernst ig)' emlékezett Jankovichra: „A legnagyobb magyar műgyűjtő Jankovich Miklós volt. Legkiválóbb érdeme az, hogy elsőnek ismerte föl idehaza azt 22 Emst Lajos 1912, i. m., 3-4. old. a fontos szerepet, amelyet egy nemzeti műgyűjtemény valamely ország kultúrájának megítélésénél betölt, felösmerte azt, hogy az a nemzet, amely emlékeit, kincseit be tudja mutatni, már bizonyos magasabb kulturfejlettséget ért el. (...) céljául tűzte ki hát, hogy a magyar hajdankort felidézi.(...) Amikor gyűjteni kezdtem, Jankovich Miklósnak ezek a nemzeti kultúrában gyökerező gondolatai még ismeretlenek voltak előttem. De amíg ő könyveket, okiratokat, érmeket és ötvösműveket gyűjtött első sorban, addig én képek gyűjtésével kezdtem gyűjteményem alapját lerakni."

23 Világosan kiderül e néhány mondatból, hogy Ernst nem Jankovich hatására, az ő életművének ismeretében fogott hozzá a gyűjtéshez. Mégis valószínű, hogy igen korán, talán már az 1880-as évek végén a Nemzeti Múzeum könyvtárában kutatva találkozott a nevével, a múzeumba bekerült anyagával. Itt ismerhette meg Jankovichnak és gyűjteményének szemléletét, és ez, ha nem is közvetlen inspirációt, de igazolást jelenthetett számára: ő is helyes irányban halad. Hiszen mindkettőjük alapvető törekvése a dicső nemzeti mólt feltárása, a múlt emlékeinek megmentése és összegyűjtése, ezáltal a hajdankor nagyságának igazolása és a nemzeti művelődés 23 • ' ^ szolgálata volt. Világos azonban, hogy egészen másként viszonyult e múlthoz a 18-19. század fordulójának tudós gyűjtője, mint majd egy évszázaddal később egy nemzeti lelkesedéssel fűtött, művészetért rajongó ifjú. Jankovich elsősorban forrásértékű hungaricákar, kéziratokat, okleveleket, könyveket és a magyar művészet múlt23 Belitska-Scholtz Hedvig (szerk.): Jonkovich Miklós, o gyűjtő és mecénás (1772-1846). Tanulmányok. Bp., 1985.