Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)

MŰVÉSZEK ÉS POLGÁROK: TÁMOGATOTTAK ÉS TÁMOGATÓK - RÓKA ENIKŐ Ernst Lajos gyűjteménye és az Ernst Múzeum

béli nagyságát igazoló tárgyi anyagot (például ötvöstárgyakat) gyűjtött, és ezeket igyekezett feldolgozni is.

24 Ezzel szemben Ernst, ahogyan egy szerző Ernst halálakor megjelent nekrológjában találóan megjegyezte, „...nem volt tudós, nem volt történész, (...) megmaradt végig rajongónak. (...) méltányoljuk Ernst Lajosnál ezt az örökké friss ifjúi szenvedélyt, mely őt a gyűjtésnek nem tudósává, hanem inkább művészévé teszi, mert a lélek rajongásából ered."

25 Ernstnél a tudományos forrásérték mindvégig alárendelődött a heroikus, a történeti festmények által közvetített idealizált történelemképnek, a hangsúly nem a história egyre alaposabb megismerésén, hanem minél teljesebb kifejezésén volt. A század első évtizedében mégis Jankovich gyűjtőköréhez hasonló anyagokkal, régészeti leletekkel, oklevelekkel, érmekkel, fegyverekkel bővítette tárgyanyagát. Ez azonban inkább alátámasztását, de nem alapvető megváltozását jelentette gyűjteményének. Mintha hitelesíteni akarta volna a falakon látható műveket e dokumentumok által. Hogy Jankovich gyűjteménye, a millenniumi történeti kiállítás, vagy mindkettő együtt ösztönözte arra, hogy ilyen irányban bővítse kollekcióját, arra vonatkozóan nincsen hiteles adatunk. Jankovich tevékenysége példa volt Ernst Lajos számára, megerősítette törekvéseiben, bizonyította, hogy a magyar múltra vonatkozó tárgyak gyűjtése nemes, hazafiúi cselekedet. Modell értékű lehetett az is, hogy Jankovich anyaga a Nemzeti Múzeumba került, hiszen tönkremenve, élete végén, Ernst is erre törekedett. Látta, hogy ahogyan egy átlagos középnemesi család sarja gyűjteménye révén a nemzet nagyjai közé kerülhetett, úgy a felemelkedésnek ez az útja számára is nyitva áll. A helyes irány bizonyossága: Ernst és a millennium A századvég legnagyobb szabású kulturális eseményére, a millenniumi kiállításra Ernst több mint tizenöt évvel később így emlékezett vissza: „Csak 1896-ban, amidőn ezeréves fennállását ünnepelte a nemzet, elevenedett meg és bontakozott ki ismét Jankovich nagy gondolata: bemutatni a magyarság kulturális munkájának eredményét egykori emlékekben!"

27 Valóban, a Történeti Főcsoport kiállításán az eredeti, forrás értékű műtárgyak felsorakoztatásának koncepciója érvényesült. Pedig az eredeti elképzelés szerint a hiányosan dokumentálható korszakokat neves képzőművészek M Itt meg kell jegyezni, hogy Jankovich Miklós gyűjteményének volt egy kisebb és kevésbé ismert része is, amely történeti arcképeket foglalt magába. Ezek a Nemzeti Múzeumba kerültek, majd a Történelmi Képcsarnok első darabjai lettek. Entz Géza: A Jankovich-gyú'jtemény festményeiről. In: Belitska-Scholtz (szerk.) 1985, /. m., 79-81. old.; A Jankovich gyűjtemény metszeteiről: Entz Géza: A magyar műgyűjtés történetének vázlata 1850-ig. Bp„ 1937.83. old. 25 Jeszenszky Sándor, i. m., 1938.158. old. 2é 1912-ben azt írja Ernst: „Gyűjteményem kiegészítését csak az utóbbi években kezdtem meg ebben az irányban..." Ernst Lajos, i.m., 1912.5. old. 27 Ernst Lajos, i. m., 1912.4. old.