Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)
MŰVÉSZEK ÉS POLGÁROK: TÁMOGATOTTAK ÉS TÁMOGATÓK - ERDEI GYÖNGYI Mozaikok a budapesti mecenatúra fénykorából 1901-1918
ami a természetet széppé teszi, ezt kutatom... és törekszem... visszaadni". 33 Műveit a tanács egyöntetű elismeréssel fogadta, amely nemcsak a kért egyévi szabadság engedélyezését, de „segélydíja" összegének jelentékeny emelését is meghozta számára. 34 Hasonlóan kedvező visszhangra talált az 1905 tavaszán írott kérvény, amelyhez szintén mellékelte néhány alkotását. Benczúr Gyula szakvéleménye alapján a tanács ismét megszavazta a támogatást. A felemelt ösztöndíjjal Márffy újabb egy évet nyert tanulmányai folytatásához; ezt az időt már az École Nationale des Beaux-Arts-ban töltötte, de ezzel párhuzamosan Jacques Blanche műtermét is latoAz 1906 tavaszán írt „Alázatos kérelem "-ben még egy utolsó évet kért a főváros vezetőitől, hogy megvalósíthassa terveit. Új művészi elképzelései akkorra már körvonalazódtak, de kérvényében a bejárt utat és a változás ívét is felrajzolta. A festőakadémián eltöltött három év után „művészi elvei és érzései" a természet felé vitték: „elhagytam az Ecole des Beaux-Arts műtermeit, és a természetet kerestem fel, hol felszabadultam a konservativ száraz gondolkodás alól... rokonságot érezvén a modern franczia impresszionistákkal, ezekhez vonzódtam... Azon kevesek közé tartozom, a kik a legbehatóbban érzik át az impresszionizmus igaz útját a művészetben, az egyetlen életképes jövőjét a művészetnek." A Képzőművészeti Bizottság ismét nagylelkűen javasolta kérésének teljesítését, a tanács pedig engedélyezte a szabadságot és a változatlan mértékű ösztöndíjat. Márffy tanulmányai idején az ügyosztály élén Bárczy állt, aki a művész egyik leglelkesebb pártfogója lett. A szabadságát engedélyező közgyűlési határozatot éppen a Bárczy polgármesterré választását követő rendkívüli ülésen fogadták el 37 — s a festő az elsők közt küldte el hozzá gratuláló sorait. A szabadság és az anyagi támogatás lényegileg azt jelentette, hogy a festő öt éven át — amint ezt az utolsó tanácsi elöntés is tartalmazta — a főváros művészeti ösztöndíjasa volt. Művészeti élet a századelőn — a fővárosi műgyűjtés formaváltásai Márffy nemcsak művészi pályáját alapozta meg Párizsban. A francia főváros ekkortájt Európa szellemi központja, a művelt világ igazi centruma volt. A levelekben azonban arról nem esett szó, hogy a fiatal festő a francia avantgárd szellemi atmoszférájának vonzáskörébe került. Az átélt élmények, az ój kifejezési formák és stílusok teljesen átalakították szemléletét. Több évtizeddel később így idézi fel ezeket az éveket: „Van Gogh és Gézanne... voltak párizsi inaséveim vezércsillagai". 38 Párizsban kezdődött 33 BFL IV. 1407/b. 1992/1902-VII.; 95338-339/1904-VII. 34 Az anyagból hiányzik a képzőművészeti bizottság ajánlása. BFL IV. 1407/b. 1992/1902-VII.; 95338-339/1904-VII. 35 BFL IV. 1407/b. 1992/1902-VII.; 85876/1905-VII. 36 BFL IV. 1407/b. 1992/1902-VII.; 82213/1906-VII. 37 BFL IV. 1407/b. 1992/1902-VII.; 82213/1906-VII.; 1068/1906. közgy. szám 38 Részlet Márffy Kállai Ernővel folytatott beszélgetéséből. Idézi: Zolnay László: Mórffy. Bp. ( 1966., 8. old.
