Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)

ESZMÉK A KÖZTEREKEN - BOROS GÉZA Budapesti emlékmű-metamorfózisok 1989-2000

Átalakulások Az emlékmű-átalakítás kétféle lehet: spontán vagy hivatalos. A spontán átalakítás (rongálás) tulajdonképpen a szobordöntés enyhébb változata, és szempontunkból akkor érdekes, ha a beavatkozást nem követi sem helyreállítás, sem eltávolítás, hanem az átalakított mű — megváltozott jelentéssel — tovább funkcionál. Ebbe a körbe tartozik — a vandál vagy anyagi motivációjú csonkítások kivételével — valamennyi szoborrongálás, minden esztétikai vagy politikai célú erőszakos beavatkozás, amellyel az elkövető a köztéri mű jelentését kívánja megváltoztatni. A spontán átalakítás bevált eszköze a festékszóró spray. Ennek esett áldozatul például Laborcz Ferenc 1949-ben felállított felszabadulási emlékműve, amely furcsa mód túlélte az 1991-92-es fővárosi szoboreltávolítási hullámot. A rákoskeresztúri Bakancsos utcai park eldugott sarkában felejtett domborműves sztélé — rajta galambot felröppentő klasszikus nőalak és ötágú csillag— 1992 körül egy ismeretlen „graffitiművész" keze nyomán világoskék bikinibe és tarajos punkfrizurába öltöztetve jelenítette meg a rendszerváltozás időszakának felszabadulás-élményét. Nemrég újból megnéztem, bog)' történt-e valami azóta az emlékművel — ma is ugyanúgy áll, csupán a kompozíció bővült néhány horogkereszttel. Ezekben az esetekben helyesebb átalakítás helyett inkább átalakulásról beszélni, hiszen a beavatkozás folyamatos, kollektív és anonim. 7 Fotóját közli: história, 1992/7., 28. old. 3 Népszabadság, 1991. október 24., 4. old. Új Magyarország, A happeningszerű, spontán átalakítás célja nemegyszer a hivatalos eltávolítás siettetése, kiprovokálása. Ez történt Varga Imre Kun Béla emlékművével, amely 1986-1992 közt a Vérmezőn állt. 1991 őszén — Kun Béla zsidó származására utalva — ismeretlenek Dávid-csillagot mázoltak az emlékmű hátoldalára.

2 Az emlékfeliratos gránitlapon pedig „Vörös gyilkosok!" spray-felirat jelent meg. 1991. október 23-án a Magyar Demokrata Fórum I. és XII. kerületi szervezete, Velekei József szobrászművész szervezésében, sötétkék lepelbe csomagolta be az emlékművet. A puskaszuronyokra fehér védőhuzatot, Kun Bélára fehér szcllemruhát és csörgősipkát húztak. Az eseményről fotót közölt csaknem minden fontosabb újság. A Népszabadság képaláírása: becsomagolták „mint méltatlan látványt". Az Új Magyarország kommentárja: „Kísértetjárta be Európát... és most ilyen kísértetiesen fejeződik be a mólt." A Magyar Fórum Kosztolányit idézte, hozzátéve: „Kun Béla — ezúttal csörgősipkában — másodszor is repül a budai Vérmezőről. A soha viszont nem látásra!" A spontán átalakítás speciális esete, amikor egy lebontott (vagy ledöntött) emlékmű maradványa új emlékművi funkciót kap. Ez történt a városligeti Tanácsköztársaság-emlékművel. Kiss István bronzkolosszusát 1992-ben a budatétényi szoborparkba helyezték át, helyén maradt azonban a szobor spirálisan emelkedő alépítménye, amelynek csúcsára, a szobortalapzat betoncsonkjára Keglevich István katolikus pap vezetésével egy hatalmas vaskeresztet 1991. október 24., 16. old. Magyar Fórum, 1991. október 31 I. old.