Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)

ESZMÉK A KÖZTEREKEN - BOROS GÉZA Budapesti emlékmű-metamorfózisok 1989-2000

állítottak. A kereszt mellett magasodó, csillagcsúcsdíszeitől megfosztott zászlótar­tó oszlopokra nagyméretű fehér tábla ke­rült, a következő, messziről is jól látható felirattal: „Itt állt a Regnum Marianum templom. Rákosi Mátyás 1951-ben lerom­boltatta." (A templomot 1919 után, a bol­sevizmustól való megszabadulás emlékére építették). A kereszt előtt — mint egy vir­tuális templomban — minden év szeptem­ber 12-én, a lerombolás emléknapján hála­adó szentmisét mutatott be a kommunista börtönöket is megjárt Keglevich atya. 4 2000. november elsején az emlékmű erőszak áldozatául esett: gimnazisták elfű­részelték és ledöntötték a keresztet, a ta­lapzatára pedig vörös csillagot festettek „Budapesti Felszabadító Gárda" felirat kí­séretében. Az összetört fakereszt helyére néhány napon belül cg)' vaspántokkal fűré­szelés-biztossá tett új keresztet állítottak, az elfogott tettesek ellen pedig büntetőel­járás indult. 5 Az eset rávilágít a politikai emlékművek legitimitásának a sajátosságá­ra is: egy építési engedély nélkül, illegáli­san állított köztéri emlékjel megrongálói ugyanúgy büntetésre számíthatnak, mint­ha „rendes" emlékműről lenne szó, a cse­lekmény megítélésénél ugyanis sokkal in­kább a társadalmi-politikai értékítélet szá­mít, mint a megrongált mű jogi státusa vagy esztétikai értéke. Az emlékanyag marginális részét képe­zik azok a funkció nélkül maradt talapzat­maradványok, amelyeket — pénz hiányá­éi Különös mise egy fal nélküli templomban. Új Ember, 1999. szeptember 16., 12. old. s A történtek összefoglalása: Mogyor Hajnal, 2000. november, 3-5. old., lásd még: Heti válasz, 2001. április 13., 18. old. 6 Emlékezések lerakota. In: Budapest/Berlin. Kiállítási katalógus. Műcsarnok, 1 994., 26. old. ban vagy hanyagságból — nem bontottak el. A térrehabilitációra váró Köztársaság té­ren, az egykori Kulich Gyula (ma Kálvária) téren, Rákoskeresztúron vag)' Óbudán az eltávolított kommunista mártír-, illetve felszabadulási szobrok pusztuló poszta­mensci ma is állnak. Ezek is „emlékmű­vek"— a rendszerváltozás alkalmi memen­tói. Ahogy egy fiatal német művész, Lutz Jelinski Budapest emlékmű-foghíjas terein barangolva feljegyezte: „Kihúzott fogak, amelyek a fájdalmakra emlékeztetnek." 6 Átértelmezések Alig az emlékmű-átalakítás spontán formá­jában valamilyen egyéni vagy csoportvéle­mény nyilvánul meg radikális és illegális formában, addig a hivatalos átalakítás a közhatalmi és „többségi állampolgári" vé­leményt igyekszik konszolidált módon ki­fejezni. Az eljáró szerv (eseteinkben: a ke­rületi, illetve a fővárosi önkormányzat) igyekszik hangsúlyozni, hogy „társadalmi kezdeményezésre" cselekszik. 7 A problé­mássá vált emlékmű megrendült köztéri legitimációjának a helyrehozatala gazdasági megfontolásoktól sem mentes: átalakítani mindig olcsóbb, mint elbontani, egy új szo­borállítás költségeiről nem is beszélve. A szobordöntés esetében az aktus radi­kalizmusának van jelentése: a cél a szobor mint kultusztárgy szimbolikus és fizikai megsemmisítése. Az emlékmű-átalakítás 7 A társadalmi akciók korlátozása és a művészi érték védelme érdekében az 1991. évi XX. törvény 109. §-a a köztéri műalkotások elhelyezéséről, áthelyezéséről, illetve lebontásáról szóló döntéshez művészeti szakvélemény beszerzését írta elő az önkormányzatoknak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom