A város és a mozi - Budapesti Negyed 31. (2001. tavasz)

FAZEKAS ESZTER „Ez egy huzatos és kalandos hely"

lás-emlékmű záróképe. Ez a Budapest-kép mindent magába foglal, ami ideológiailag elengedhetetlen, a munkaversenytől kezdve a vas és acél költészetéig, az új kultúra óriásaitól a munkásélet idilljéig... A játékfilmekben sem nyilvánul meg a vátos igazi arculata. A budapesti helyszínek csak kulisszaként jelennek meg, hogy az adott ideológiát, a szabotázsokon felülkerekedő munkásoptimizmust közvetítsék. A korszak agitatív filmjeinek tipikus helyszínei a különböző gyátak, esztergapadok, a vasút, a földalatti építése (Ifjúszívvel, Gyarmat a föld alatt, Teljes gőzzel, A város alatt). Ebben az időszakban, amikor a „munkások második otthona a mozi" volt, egy-egy szórakoztató közönségfilm több milliós nézőszámot hozott. Hatalmas sikert arattak a Horthy-korszak operettsematizmusát felújító, sztárokat (Latabár Kálmán, Soós Imre, Ferrari Violetta, Pongrácz Imre) felvonultató alkotások, amelyek minden kockája az idill, a boldog jövő illúziójával próbálta ideologizálni, lakkozni és feledtetni a magánéleten is eluralkodó politikumot. {Dalolva szép az élet, 1950, Civil a pályán, 1951, Állami áruház, 1952,2x2 néha öt, 1954). E filmekben a kamera elkalandozik a közösség által ellenőrzött boldog magánélet, a szabadidő eltöltésének helyszíneire is. A Széchenyi-fürdő, a Sportuszoda, a Rómaiparti csónakházak, a Matgitsziget, azok a helyek, ahol a dolgozó „úszhat a boldogságban", a focipályák, a budai hegyek, különösen a Gellétthcgy idillje (a Felszabadulásemlékművel) minden esetben hozzájárulnak a szerelmi szál győzedelmeskedéséhez, miután a főhős úrrá lesz kétségein, és korántsem mellesleg a bonyodalmakat, szabotázst okozók személyére is fényt detít. Az Állami Áruház, amelynek neve Diadal, a sematikus korszak modelljévé vált. A Gertler Viktor rendezte film nyitó képsora a Lenin-körút-Emkc-Rákóczi út-AstoriaMúzeum-körút nagy, egyébként élő forgalmáról nemcsak a diktatúra működésének mechanizmusát képezi le vizuálisan, hanem az egész film „üzenetét" exponálja. A „világvárosban" tolongó, munkába igyekvő hatalmas embertömeg biztos közlekedési káoszt okozna, ha nem magasodna fölé egy erkélyen a rendet vigyázó, gondoskodó, de szigorú hangosrendőr. Megtudjuk tőle, hogy „a zöld teljes biztonságot ad, a sárga éppoly tilos, mint a piros", s a tolakodó Dánielt (Latabár Kálmán) tendre inti. A munkahelyéről késésben lévő renitens nem szabadul, a Múzeum körút sarkán tíz kemény forintot kell fizetnie a harcias rendőrnőnek, miután önkritikát gyakorolt. A másik főszereplőt (Gábor Miklós) viszont a trolibuszon öltönye gombjánál tartja fogva egy háló (!), ami történetesen azé a divattervező hölgyé, akibe majd beleszeret. Hosszas civódás után végül együtt győzedelmeskednek a reakció rémhírterjesztő erőin az Állami Áruházban, ahova a fiatal mérnök a pártiskolán eltöltött hosszú idő után ezen a reggelen tér vissza. A zárójelenetben pedig, a kivívott győzelem és szerelem nyugtázásaképpen, Latabár elégedetten, mégis egy csipetnyi szatirikus zamattal a hangjában énekli, a gellérthegyi panorámában gyönyörködve, a kor egyik fő slágerét: „Egy boldog nyár Budapesten..., ettünk szép ez a város..."