A város és a mozi - Budapesti Negyed 31. (2001. tavasz)
VARGA BALÁZS városnézés
a megszokott épületeket is? Nézője és filmje válogatja. Attól függ, hogy honnan nézzük. Kívülről, az idegen szemével, vagy belülről, a helybéli otthonosságával. És attól is függ, hogy mit akarunk látni. Milyen történetet, milyen hangulatot, milyen értékeket akarunk színre vinni a folyton változó budapesti kulisszák előtt. Kint is vagyunk, bent is vagyunk. A rendszerváltás óta a magyar filmek különösen gyakran váltogatják e két nézőpontot. Válasszuk most mi is ezt a kettős ösvényt a kilencvenes évek magyar filmjeinek áttekintéséhez. Nyugattól keletre, kelettől nyugatra Van, aki Angliából érkezett, van, aki az Egyesült Államokból, de van olyan is, aki Vlagyivosztokból, és akad, aki Ukrajnából. A Boise vita (1995) Budapestje nyüzsgő rendezőpályaudvar, keletiek és nyugatiak találkozási helye. 1 Kompváros. Átjáróház. Atszállóhely. Megálló. A kilencvenes évek legelején vagyunk, nyakig a rendszerváltás eufóriájában. Két nyugati lány egzotikus felfedezőútra indul, valahová Kelet-Eutópába, és közben beleszetet Budapestbe. Itt ragadnak, mert vonzza őket ez a barátságos I A rendező, Fekete Ibolya néhány évvel korábbi dokumentumfilmje [Az apokalipszis gyermekei, 1991) nyomán készítette el a filmet. A Boise vita a dokumentumfilmben megismert hősök történetének fikciós rekonstrukciója. ? „A kilencvenes években svájci filmesek hada lepte el Budapestet, ide jártak egy kis friss levegőt szívni, ódon, patinás környéket nézni. Budapest számukra azért volt izgalmas hely, mert történelmi hangulata van, méltósággal viseli korát, nem steril, idegen, ore nélküli nagyváros: «A kosz miatt forgattam Budapesten» — mondta a svájci filmsorozat nyitóestjén Pascal és sokszínű nagyváros, amely még nincs elrontva, ellenben tele van kalanddal, élettel és energiával. Az orosz fiatalok nyugatnak tartanak, és csak a kijutáshoz szükséges valutát akarják megkeresni Budapesten, de azért köztük is akad olyan, aki lehorgonyoz itt néhány hónapra. A Boise Vita egy kitüntett történelmi pillanatot próbál megragadni, amikor Budapest a legjobb arcát mutatta, még ha erre elsősorban a külföldiek figyeltek is fel. Az angol és amerikai lányok számára megejtőén sokszínű ez a város, teljesen nyitott kultúrával. Civilizáltabb mint az „igazi" kelet, de azétt kellőképp egzotikus. Az orosz fiúk a nyugat kapujának látják, gazdag és szabad metropolisnak. A nyugatiakat Budapest patinája, kedves lepusztultsága ejti rabul 2 , a keletieket a csillogása és a modernsége. A Boise vita soknyelvű film, angolul, oroszul, magyarul társalognak benne, Budapest ennek a kommunikációnak a médiuma. Fekete Ibolya filmje kultútaközi találkozásokat örökít meg, kívülről és belülről is meg akarja mutatni a várost. Mindenféle oldalát feltárja Budapestnek, kifejezetten arra törekszik, hogy teljes skáláját nyújtsa a különféle hangulatoknak és színhelyeknek. Látjuk a várost mint kirakatot, felkeressük a turisták kedvelt célpontjait, a Váci utcát és a Vörösmarty tetet. Látjuk azétt a másik olWalder elsőfilmes rendező, olyan ártatlan, tágra nyílt szemmel, ahogy csak egy tisztaságban és pedantériában felcseperedett svájci tud a koszra vágyakozni. Igaz, érezhette az amúgy barátságosan koszos Cirkogejzírben, ahol régi kispiszkosokból kimentett, avítt, bordó bársonyzsöllyék nagymamái örökségből idetestálódott kopott kanapékkal, rekamiékkal és fotó'jökkel osztják meg a teret; ez talán bántóan hangozhat, úgyhogy némi gondolkodás után hozzátette: tudják, a patina miatt." Báron György: Patina. íletés Irodalom (1999) 44. sz. 18. old.
