A város és a mozi - Budapesti Negyed 31. (2001. tavasz)

GELENCSÉR GÁBOR Hármasút

gyarázata a sivár környezetből születő, csupán az ábrázolás kompozíciós ereje révén létrejövő elrendezettségnek. A jeles környezetábrázolásában együttműködő fikciós és dokumentarista szemlélet azért mutathatott egyedülállóan pontos képet a hetvenes évek Magyarországáról, mert a (fikciós) látásmód nem torzította el a (dokumentarista) látványt; a (dokumentarista) látvány pedig nem takarta el a (fikciós) látásmódot. Az élet nem szökött el a képből, nem is maradt ki belőle, hanem megszületett — képen belül. V. A hetvenes-nyolcvanas évek szociológiai látleleteinek vissza-visszatérő tematikája a lakáskérdés. A saját otthonért folyó kilátástalan küzdelem összekötő kapocsként jelenik meg a társadalmi állapotokat közvetlenül leíró dokumentarizmus, valamint mindennek az egyéni élet minőségére gyakorolt hatását elemző játékfilmek számára. A lakáshiány, miközben a társadalom működési zavaráról tudósít, az emberi élet legbensőbb körének, a személyes lét ellehetetlenülésének, az individuális élettéf szó szerinti hiányának drámai következményeit is érzékelteti. A saját otthon védettségére áhítozó hősök a személyes és a társadalmi élet határán vergődve küzdenek boldogulásukéit: személyiségük integritása a társadalom hatékonyságától függ; a társadalom működésképtelensége személyes sorsukban is kiszolgáltatottá és védtelenné teszi őket. Ugyanakkor a hetvenes-nyolcvanas évek viszonylagos jólétisége nem élezi ki drámaian a lakáshiány szituációját. Mindenkinek van fedél a feje fölött, csak éppen a szoba-konyha kicsinek bizonyul három generáció számára, kibírhatatlan a házinéni vagy magas a lakbér — egymásba gabalyodnak a vágyak és érdekek a szűkre szabott élettérben. A helyzet nem drámai, de hosszú távon elviselhetetlen, márpedig az állapotok legfőbb jellegzetessége — s ez már nem csak a lakáshelyzetre vonatkozik — a változtatás reménytelensége, az „örök társbérlet". Ezt a ttagikomikus létállapotot élezi ki a korszak filmjeiben a groteszk stilizáció. A lakásfilmek természetéből következik a környezetrajz fontossága, hiszen a szűkebb és tágabb környezet — a realista ábrázolásmód jegyében — fontos információkat nyújthat a történet szereplőiről. Ahogy azonban a realizmus átadja a helyét a groteszk stilizációnak, úgy „szotul ki" a külvilág a történetekből, s válik a külső, társadalmi adottságból származó konfliktus bensővé, a lakás pedig csak mintegy az embeti játszmák kulisszájává. Ez történik a téma stilizációs végpontján, Tarr Béla Oszt almanach című filmjében, ahol már ki sem mozdulunk az egyre infernálisabb lakásbelsőből. Gothár Péter stilizációja az Ajándék ez a nap-ban nem megy ilyen messzire, noha a film meghatározó stílusjegye a belső terekben kézikamerával felvett nagyközelik vágás nélküli egymásba fűzése, ahol a szereplők szinte kitüremkednek a vászon síkjából. A film főhősnőjének kálváriája, amely egy budai negyvenkét négyzetméteres „kéjlak" megszerzése és jó néhány férfi körül zajlik, a külső körülményeket — a meg-